Nem szomorú, hogy “nincs” többé?

Szerintem nagyon ragaszkodó típus vagy. Én is hasonló vagyok. Még a szakmai gyakorlati helyemre is jó emlékkel gondolok, pedig 3 hónap volt az egész és amúgy semmi extrát nem nyújtott.

Az emberekkel is hasonló a helyzet. Vannak általános iskolás barátaim, akikkel most is simán beülnék bárhova. A kapcsolataimra is pozitívan gondolok. A különbség az, hogy én már jobban lezártam ezeket. Tudom, hogy miért nincsenek már és nem szomorkodom, hogy nincsenek, de régebben azért párszor szomorú voltam.

Szerintem valamilyen szinten majd megedződsz vagy érsz a dolgokhoz. Egy idő után túl sok lesz az érzelmi töltet és el kell engedned dolgokat.

Jaj kedves Kérdező, rokonlelkek vagyunk. 10 éve érettségiztem, de a mai napig szinte naponta eszembe jut a gimi, a tanárok, az osztálytársak. Nekem is volt egy legjobb barátnőm, 1 éves korunk óta együtt nőttünk fel, tényleg, mint a testvérek, aztán 17 évesen mi is eltávolodtunk egymástól, de nincs nap azóta se, hogy ne gondolnék rá. Vannak ilyen ragaszkodó, meg nosztalgikus alkatok, mint mi. Nem tudom mi az oka, lehet, hogy gyerekkori sérelmek avagy traumák, nekem mondjuk volt pár, de lehet hogy szimplán tényleg vannak ilyen beállítottaágú emberek.

27N

De bizony, a múltban élsz, vagy legalábbis sokkal többet, mint kellene. Így pedig megfosztod magad a jelentől és falakat építesz magad köré.

Aki állandóan azon rágódik, hogy volt, de hogyhogy már "nincs", az fél, és nem a jövőjét tervezi.

Szerintem a már" nincs" pont nem lényeges, illetve fontos feldolgozni azt, ami történt, de a mi lesz szerintem sokkal lényegesebb.

"...egyszer netán ennek végelenne én komolyan vagy 20 evig szenvednek vagy egyszerűen belehalnék bárhogyis lenne a vége..." Ez itt a kulcsmondat. És persze nagy baromság. Amit te most a jövőre vetítesz , egyáltalán nem lényeges. Az majd úgy fog történni, ahogy . Ennyi. Ki tudja, lehet, hogy alig fogod várni, hogy vége legyen 🤔 Nem tudhatod!

Nem lehet pl úgy megélni minőségi módon a mindennapokat, ha pl azon gondolkodnánk egyfolytában, hogy egy nappal megint kevesebb, hú, egyszer pedig még fogok halni. Az megölné a jelent, siralomházba zárnánk magunkat. Élj amíg teheted, a saját boldogságodat szem előtt tartva, mindegy, hogy éred el.

Ezért nem is tudhatjuk meg, hogy pl mikor fogunk meghalni. Gondolj bele, ha pontosan megmondaná valaki...

És pontosan ezért van az, hogy sem a születés, sem pedig a halál nem tudatosulhat bennünk. Egyiket sem éled meg tudatosan, azok történnek....