Van értelme az újrakezdésnek?

Huszonévesek vagyunk, majdnem 3 évig voltunk együtt, 2 hónapja szakítottunk. Ő szakított velem (ő a férfi), egyik napról a másikra. Sokat vitáztunk az egész kapcsolatunk alatt, de olyanok voltunk mint 2 félből álló egész, nagy szerelmünk volt/van, viszont a stressz és a belekényelmesedés miatt csúnyán viselkedtem vele, mindenért őt hibáztattam, mondhatni rajta vezettem le a feszültséget, csak ezt észre sem vettem. Ő pedig a konfliktus kerülése érdekében nem mondott semmit, csak hallgatott, majd úgy tört ki belőle, hogy bunkó volt és mikor rákérdeztem, hogy folytassuk-e, azt mondta, hogy ne.

Nagyon hiányzott, szenvedtem nélküle, vártam, hogy keressen, írtam is neki, megbeszéltük a szakítást, de aztán annyiban is maradt. Idő közben rájöttem, hogy milyen ocsmányul viselkedtem, hogy a stresszt kiváltó ok nem is fontosabb nála. Azt hittem ő továbblépett, de megkeresett, hogy kezdjük újra, mert tudna változni, kimondaná az érzelmeit, nem titkolózna. Belementem a találkozásba, majd a következőkbe is, de nem tudom mit tegyek, van-e értelme. Nem megbocsáthatatlan dolog történt, de nagyon megbántott azzal, ahogy, amilyen módon véget vetett ennek és félek, hogy csak ideig-óráig működne és ő is és én is visszatérnénk a régebbi viselkedésünkhöz, főleg ő a szótlansággal és megint egyik napról a másikra dobna vagy úgy lenne velem, hogy nem is boldog. Közben meg nagyon szeretem, úgy gondolom, hogy ő is engem és félek, ha most nem adok neki, nekünk esélyt, örökre bánni fogom.