Mit csináljak, hogyan lépjek túl egy kapcsolaton aminek rendes lezárása sem volt?

Bocsánat, hosszú lesz. Köszönöm, ha elolvasod és válaszolsz is.

Több mint 4 év kapcsolat és 3 év együttélés után, konrétan annyit kaptam most hetfőn reggel üzenetben, hogy pakoljam össze a cuccaim, hazavisz a szüleimhez. Semmi magyarázatot nem kaptam, annyit sem volt képes megmondani, hogy miért, vagy mi volt a probléma. Most sem értem. Úgy ahogy itt senki nem beszélt meg velem semmit, úgy ő sem. Tavaly egyszer már szakítottunk, mert megcsalt, de vissza könyörögte magát, én meg mindennél jobban szerettem és vissza is fogadtam. Én mikor segítségre szorult segítettem, 3 évig konkrétan el volt tartva, hogy gyűjthessen egy újabb, rendes kocsira, meg hogy összeszedhesse magát. Anyuék is rengeteget segítettek neki. Én mindent megtettem neki, tényleg mindennél jobban szerettem. Miután megcsalt külön költöztünk, februárban költözött el, de már márciusban újra együtt voltunk. Az utóbbi 3 hónapban vele laktam, dolgoztam is az egyetem mellett a testvérével. Szólt a tesója, hogy januárban majd visszajön az a nő, aki helyett tudtam menni. Mondtam, hogy oké én úgyis január első két hetében folyamatosan vizsgáztam nem is tudtam volna nagyon menni. De végeztem a vizsgákkal és már kerestem is a munkákat, de még nem találtam. Szombaton mégcsak veszekedésnek sem mondanám csak egy kis összekapásnak, megsértődött és nem szólt hozzám egész hétvégén. Aztán két nap csendes bűntetés után, annyit kaptam üzenetben, hogy pakoljak. Anyukámnak írt előtte este, és hát minden voltam csak jó nem. Elmondott minden lusta, semmit nem csináló, dolgozni nem akaró, egész nap csak heverésző szarnak lényegében. Mindent megcsináltam, takarítottam, főztem, boltba mentem, rendet raktam, egyedül mosni nem mostam, mert a néni akinél ez a tetőtéri kis szoba ki volt alakítva, mondta, hogy ne mossunk és teregessünk, mert a nedvesség miatt nem akarja, hogy bepenészesedjen az egész lambéria, így mosógép nem is volt ott. A néni mosott nekünk, vagy ha hazajöttünk valamelyikünk szüleihez hétvégére, akkor ők. Ezt az egyet leszámítva mindent megcsináltam és dolgoztam is végig ezt a 4 hetet kivéve, de már kerestem a munkát. Viszont az ő felfogásában az, hogy még nem találtam munkát, az egyet jelentett ezekszerint azzal, hogy nem is akarok doglozni, tényleg nem számított neki, hogy előtte folyamatosan dolgoztam a tesójával. Anyunak olyanokat mondott, hogy én velem nem lehet megbeszélni semmit soha, mert mindenen kiakadok, ami amúgy nem igaz. Mikor összekaptunk, én utána is próbáltam vele beszélni, de egyszerűenn nem volt hajlandó kommunikálni velem és mindig ezt játszotta, hogy nem szólt hozzám, mindig könyörögnöm kellett már, hogy beszéljünk, akárhányszor volt valami. Aztán csak jött az üzenet. Nem mondott semmit, ezeket is csak azért tudom, mert anyukám elmondta és később meg is mutatta az üzeneteket. Ha anyukám nem hív fel, miután írtam neki, hogy ki lettem rakva, akkor konrétan semmit nem tudtam volna, mert tényleg nem mondott volna egy szót sem. Akkor szólt hozzám először, mikor szembesítettem vele, hogy miért állított be ilyen szar alaknak anyunak és miért hazudozik, hogy nem csinálok semmit meg ilyenek. Semmit nem tudott mondani, egyszerűen semmit. Annyit nyögött ki végül, hogy: "Mert így döntöttem". 4 év után, jegyesek is voltunk amúgy, ennyit kaptam, hogy egy üzi után kirakott itthon, aztán eltűnt teljesen. Én meg vagyok és csak nézek, hogy miért? Mit tettem, hogy még egy rendes befejezést sem érdemeltem? Esélyt sem adott, hogy bármin javíthassak, hiszen szólni sem szólt, hogy gondja lenne, vagy bármi. Én azt hittem boldogok vagyunk. Annyit segítettem neki, hogy az eszméletlen, mikor ő volt megszorulva én nem egy nyűgként tekintettem rá, én nem sajnáltam tőle semmit. Pedig amúgy akkor is kétszer annyit kapott, mint én, most meg havi 500.000 megkeres. Ennyi hibám volt, hogy az első két hétben folyamatosan vizsgáztam, az utolsó két hétben meg még nem találtam munkát. De az teljesen mindegy, hogy előtte folyamatosan dolgoztam. Most is anyukámék vagy 50.000 forintnyi húst, szalámit, köreteket meg mindent adtak, így úgy gondoltam, hogy talán az is számít a költségekbe, de nem. Annyira fáj, hogy ennyire szar alaknak állított be a saját anyukámnak is (nyilván anyu tudja, hogy a fele sem igaz abból amit mondott, de maga az, hogy a saját anyukámnak is hazudozik, hogy rossz fényben fűntessen fel, az nagyon fáj), nekem meg semmit nem mondott. Pénteken még arról beszéltünk, hogy szeretne elvenni és gyerekeket majd, meg hogy mennyire szeret és örül, hogy ott vagyok vele. Borzasztóan fáj ez az egész, én annyit segítettem neki, tényleg mindent megtettem érte és annyit sem érdemeltem, hogy mondjon egy rendes indokot. Vagy, hogy normálisan elém álljon, hogy közölje, hogy baja van, de semmi. Nem az fáj, hogy szakítottunk, hanem az a gerinctelen módszer, ahogy tette. Lehetett volna ezt rendes ember módjára is lezárni.

Amúgy az előttem levő barátnőjével is ezt csinálta, hogy az apjának meg a mostoha anyjának írogatott, és mondta ott is, hogy milyen rossz a csaj. Ezenkívül velem is többször is eljátszotta, hogy engem állított be rossznak, csak aztán ugye kiderült a hazugsága.

Akinek volt már ilyen, hogy bármi ok nélkül, konkrétan a semmiből egyszercsak kidobták, minden magyarázat nélkül, az mit csinált? Hogyan léptetek túl ezen?