Hogy lehet túl élni?

#3: Ne haragudj, de a kérdés inkább néz ki egy tiniszintű crushnak, mint egy igazi szerelemnek.

Az meg tényleg nem zavar meg, hogy egyesek 65 évesen még társfüggők.

4, 🙈... Persze, csak társfüggőknek fáj egy szakítás. Istenem.

A másik, egy tini szerelem miatti fájdalom pontosan miért is alsóbb rendű? Ja, mert te majd megmondod hogy azt ő hogyan is élheti meg, hiszen te már kifejlett példány vagy.

Ez a mély lenézése más fájdalmának ami gáz, nem a "tiniszintű crush". Nem tudom hány éves vagy, de nyugodtan leköpheted a következő tükröt, hogy a korod az egyetlen amire fel kéne nézni benned. 🙂

Nincs olyan, hogy találkoztam az igazival, csak rosszkor, rossz helyen. Attól igazi valaki, hogy a körülménydek ellenére is harmonikus, fejlődő kapcsolatod lesz vele. Egyébként az igazi nem is eleve elrendeltetés, inkább az igazivá fejlődhettek egymás számára a kapcsolat alatt, ahogy összekovácsolódtok. Ez utóbbi pedig több emberrel is lehetséges.

Megértem a fájdalmadat, de talán könnyebb lesz túllépni, ha nem ragaszkodsz ahhoz az elképzeléshez, hogy ő volt az egyetlen igazi életedben.

Amikor ott áll a tökéletes másik feled, te őt akarod, ő pedig téged, de ott és akkor ez nem lehetséges, a legborzasztóbb dolog. Kortól függetlenül. Nyilván nem tudja senki hogy éppen egy kamaszos fellángolást hiszel tökéletes szerelemnek, vagy sem, de ennek nincs is jelentősége most.

Sajnos nem tudsz mit tenni, ha most ezt érzed. Elengeded. De nem úgy hogy mantrázod magadnak, hanem úgy, hogy ha kell sírsz, ha kell dühöngsz, ha kell kiabálsz, és próbálsz nem ragaszkodni hozzá.

Lekötöd magad, tanulsz, sportolsz, ismerkedsz és megszakítasz vele minden kapcsolatot.

Azt mondják jobb lesz és könnyebb szép lassan.

Nekem nem lett, csak megtanultam együtt élni az érzéssel. lehetetlen