Mit kezdhetnék az alábbi helyzettel?

Szia Mindenki, kezdeném azzal, hogy ha nem muszáj, nem szeretnék "savazást kapni", ugyan is tudom, hogy: Gyáva, jellemtelen, gerinctelen, szánalmas kisgyereknek tart mindenki aki elolvassa ezt a kérdést, ezzel tisztában is vagyok az elképzeléseimet illetően, köszönöm!

Picit talán hosszú, de enélkül nem lenne teljesen tiszta a kérdés, köszönöm ha elolvasod és segítesz.

A problémám: Képtelen vagyok kiállni a barátnőm/párom elé és a szemébe mondani, hogy "Kész, ennyi, részemről vége, nem megy tovább". Egyoldalú a szakítási szándék, Ő fülig szerelmes elvileg, én nem. Ő úgy van vele, hogy mi már soha nem lehetünk külön, mi már egymáséi vagyunk Örökre.

Na most, a főbb gondom: 3 éve próbálok Vele szakítani, ezalatt 6 alkalommal cselekedtem. Egy ideig még működött odáig, hogy üzenetben megírtam, hogy mi a gondom, mivel ha próbálok megbeszélni vele valamit, akkor közbevág, és elkezdi felemelni a hangját, hogy majd Ő elmondja a véleményét és utána fejezhetem be Én. Ha személyesen közöltem, hogy szakítani akarok, akkor a legundorítóbb érzelmi zsarolással kellett szembe néznem, amivel szemben mindig vesztesen kerültem ki. Mivel attól a megszámlálhatatlan sok rossztól, amit kaptam tőle, attól függetlenül is 2 opció van, 1 - hogy szeretem tényleg, 2 - hogy Félek TŐLE. Én inkább az utóbbit gondolom. Főként azért, mert nem tudtam elküldeni akkor sem, mikor megcsalást volt, csak nyeltem egyet és mondtam, hogy "Jól van, megbocsájtok". Nem tudtam akkor sem megmondani Neki, hogy kész vége, ennyi.

A helyzet az, hogy végre nagyon ideje lenne valamit kitalálnom, mivel mostanában már a családomat savazza, hogy mennyire szarok az Ő szemében, mert ez meg az van, holott ezek nem egy extra dolgok. Most a szüleimre neheztel néha, itt nem írom le miért, esetleg privátban bővebben.

És akkor az egészben a gond: Eddig legalább meg mertem írni Neki, hogy figyelj, nem megy, nem akarom, ez van, amiből mindig az lett, hogy elmentem és személyesen megbeszéltünk, amiknek az lett a vége, hogy "Minden az én hibám, nincs semmi rossz köztünk, csak én csinálom a feszkót feleslegesen, mert hülye vagyok".

Most kedden lenne "optimális" valamit kezdenem az egésszel, egyrészt mert már tényleg SOK és testi-egészségi gondjaim vannak, hogy mindig kihasznál, jóformán akkor számítok csak, ha kell Neki valami/szüksége van valamire, egyébként leszarja, mi van velem, nem foglalkozik a kéréseimmel, keresztbe tesz nekem. Másrészt, megismertem Valakit, akivel sokkal jobban érzem magam, de csak barátként kezelem, mivel nem akarom megcsalni a páromat, ennyire nem akarok inkorrekt lenni.

Tudom, hogy gyáva, jellemtelen, utolsó senkiházi, szerencsétlen, nyomorult, GYENGE, "Férfi" vagyok, nem tudok mit tenni. Annyira sok és rendszeres, hogy lenéz, verbálisan bánt-zsarol, leépít, hogy nem merek elé állni, hogy vége. Sőt, FÉLEK tőle, mivel volt olyan beszélgetésünk, ami által azt vettem ki, hogy még lehet, hogy meg is támadna, ha személyesen közölném Vele, mivel nagyon nem hajlandó otthonról kimozdulni, így nem nagyon jöhet más szóba.

Kérdésem a sok körítés után: Leszámítva. hogy ultra gáz vagyok, Mit lehet tenni? Mit tehetek? Hogy legyen bátorságom akár csak arra is, hogy ha más nem, üzenetben meg merjem írni Neki, hogy "Nem bírom, kész, részemről vége"?

"Semmi nem köt össze Vele, nincs nála cuccom, ilyen gondok szerencsére nincsenek". Közel 4 éves kapcsolat, én 27 / "FFI", ő 32/N. Leginkább az segítene talán, ha olyan írna, aki volt hasonló helyzetben. (Külső segítségre nem számíthatok.) Van kb- másfél teljes napom valahogy felkészülni. Személy szerint leginkább a kontakt mentes megoldás lenne számomra megfelelő, mert másképp egész életembe vele maradok, ami ebben az esetben, sok családtagom bánatára nem biztos, hogy hosszú életű lesz, ha az egészségem nem kezd el javulni.

Köszönöm mindenkinek, szép estét!