Megéri bocsánatot kérni?

Volt egy párkapcsolatom, amelyet -bár akkor nem vettem észre- rendesen tönkretettem. Egész idő alatt a párommal veszekedtem, miközben a problémák sokkal inkább a belső világomból fakadtak, a saját félelmeimből, és a túlgondolásomból. Ő megpróbált segíteni a dolgokon, de amikor a részemről azt érezte, hogy ez továbba is hasztalan, belefáradt, és megpróbált leülni megbeszéni a helyzetet. De én ezt akkor nagyon túlreagáltam, és akkor mondtam azt, hogy inkább szakítsunk, úgysem illünk össze. Ez egy hónapja történt. Ez az idő pont elég volt arra, hogy belássam mennyire elfogult voltam, és mennyire jogtalanul beszáltem vele. Ő a szakítás után is tisztességen ált hozzánk, érett emberként, és tiszteletben tartotta a kéréseim.

Azóta (gondolom) ő már rég túllépet, mert csak egy teher voltam neki, és mostmár sokkal felszabadultabbnak is látom, de jelenleg nem bírok megbocsájtani magamnak, hogy nem vettem észre, mennyire egy jó embert sodort hozzám az élet, és képes voltam eltaszítani magamtól.

Szóval szeretnék bocsánatot kérni tőle. Egy új esélynek örülnék a legjobban, hogy bizonyíthassak, de sejtem, hogy mástmár ez esélytelen. Csak szeretnék bocsánatot kérni, és ezt-azt megmagyarázni, hogy miért voltam ilyen, hátha legalább a lelkiismeretem kicsit megnyukszik.

Tehát igazából csak annyi a kérdés, hogy van-e értelme valójában megtennem, leülnöm vele szembe, és bocsánatot kérnem, jól esne vajon neki, vagy csak kényelmetlenül érezné magát, úgy hogy ő már továbblépett? Engedjem el, elég ha ezt saját magammal megbeszélem, és ne reménykedjek tovább?