Kérlek tudnátok segíteni azzal, hogy tanácsot adtok?

Inkább csak szeretném elmesélni a történetem és tanácsot kérni.

24 éves lány vagyok.

Volt már pár barátom, de nem sikerültek túl jól. Külföldön élek, sok kapcsolatomat megszakítottam, vagy megszakadt a (folyamatos) országváltás miatt. Nagyon elegem van már, hogy sehol nem találom a helyem, a (női) önbizalmamnak se tesz jôt ez a sok váltakozás, meg hogy nincs egy állandó párom, akiben megbízhatok és aki kitart mellettem. Magamat is utálom, hibáztatom e miatt. Az utolsó kapcsolatom nagyon csúnyán végződött, megcsalt a fiú, meg csak kihasznált aztân elmondta a baráti körnek, hogy csak egy krva vagyok és az ő részéről ezt sosem tekintette párkapcsolatnak. Szóval egy szemétláda volt. Meg megmondta, hogy nem szerelmes belém, mást keres és hogy nem tud bennem megbízni - ő nem volt megbízható.

Így kellett teljesen egyedül helyt âllnom az egyetemen, nem is csoda, hogy nem lettek jó jegyeim, alig tudok koncentrálni. Annyira szégyellem magam, hogy el sem merem mondani másoknak itt, hogy mi történt. Nincsenek igaz barátaim, a szüleimmel rossz a kapcsolatom (vagy felszínese esetleg). Most jön majd az életemnek az a szakasza, amikor munkât keresek és elköltözöm innen, de csak nagyon fáj minden, ami a múltamban történt és nem tudom elengedni.

Mondták már, hogy ismerkedjek, meg keressek hobbikat, csináljam ezt-azt, de csak fájdalmat érzek.

Az egyik legrosszabb tanuló vagyok az osztályomban, a szüleim sem szeretnek, meg a közösség sem. Az otthoni közösség már nem fogad vissza, mert mindenkinek elmondtam, hogy a srác csak kihasznált - elsősorban a lányoknak, akikkel megpróbált megcsalni.

Nem is tudom, talán magányosnak érzem magam. Akiknek fiúknak itt tetszem, azok nem jönnek be. Már bocsánat, de mind ilyen ügyetlen puhapcsnek érződik.

Szerintetek mi lenne a jó út előre?