Hogyan lehet feldolgozni, hogy nagyon csúnyán átvert az a nő, akit a barátnőmnek hittem?

40: igen, én ajánlottam fel. Ezért sem mentem el a rendőrségre feljelentést tenni. Az öngyilkosság gondolata egy nagyon rossz pillanatban fogant meg bennem. Nem sokkal később elvetettem. A legjobban nem is az anyagi veszteség fáj, persze az is dühítő. Nagyon sok mindent kezdhettem volna vele. Tanulás stb. Én dolgoztam érte. Azok a munkaórák kukába mentek... Ahogy a bennem kialakult kép is. Soha nem vertem át senkit. Meg sem fordult a fejemben, hogy velem ez megtörténhet. Hiába mondják egyesek, hogy tanuljak belőle és lépjek tovább. Mégis hogyan? Úgy érzem, többé senkiben sem tudok bízni. És mi a tanulság? Hogy többé nem segítek senkinek? Engem ki és hogyan fog kárpótolni? Ha csak ezeket veszem sorra, már az őrület határán állok. Olyan szinten dühös vagyok, hogy időnként vérzik az orrom. Ezen nem segít az, hogy majd idővel minden jobb lesz...Lehet nagyon negatív vagyok, de ezt érzem...

Rendszeresen járok. Most is onnan jövök, de csak ideig óráig segít. Amíg ott vagyok. Ha magamra maradok jön az önsajnálat, az gyűlölet, a harag. Ezért ördögi. Nem tudom ezt elengedni. Nem tudok beletörődni abba, hogy ez velem megesett.

Ez nekem is megfordult a fejemben. Pillanatnyilag képtelen vagyok erre. Örülök, hogy a munkám képes vagyok elvegezni. Szellemileg is teljesen ki vagyok. Már egy ideje foglalkoztat, hogy újat tanuljak. Az erre fordítható összeget meg jól elszórtam. A szüleimet is segítenem kell. Egyéb célok is vannak, amik pénzt igényelnek. Mindenképpen kell legyen megtakarításom is. Szóval ez megint csak idő, pénz és türelem. Utóbbi dolgában nagyon rosszul állok. Nem tudom, mikor valósulhat meg mindez. Jelenleg semmihez nincs kedvem...

Köszönöm. Próbálkozom, de magamat ismerve ez sokáig fog tartani. Nagyon sokáig. Mindig is nehezen tudtam elengedni, elfogadni dolgokat. Ez szerintem hónapokig kísérteni fog. Tudom, a hozzáállásommal gond van és alapvetően én hibáztam...Rég nem volt barátnőm és kétségbe voltam esve, aztán mindent akartam egyszerre. Utólag belegondolva hiú voltam, de már cseszhetem. Ez az év úgy ahogy van, már kuka. Talán jövőre jobb lesz... Idénre már csak a sport marad és a megnyugvás. Aki segítő szándékkal írt, annak köszönöm a válaszát.

48: megfordult már a fejemben, de most arra is időt és pénzt kellene áldozni. Mit mondana? Amit itt is néhányan? Lépjek tovább? Engedjem el? Tanuljak belőle? Idővel minden jobb lesz? Lehet jót tenne, de nehezen szánom rá magam.