Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan legyek túl egy szakításon, ha mindketten szeretjük egymást, de bizonyos körülmények miatt nem lehetünk együtt? 31/N
Soha nem voltam még ilyen helyzetben, ez a pokol egyik bugyra.
Szeretjük egymást, de mégis el kell engednem. De így hogyan?
Ha véget ér egy kapcsolat és az emberrel szakítanak, akkor legalább tudja, hogy a másik fél már nem érez iránta semmit. De ha nem múlt el, borzasztóan szeretjük egymást és úgy kell elengednem? Úgy érzem képtelen vagyok rá, pedig muszáj lesz.
Nem tudom, hogyan lehet ezt feldolgozni, kérlek segítsetek, mert már az őrület határán állok.
A legnagyobb szerelemben vagyunk és most kell végetérjen. El fog múlni így valaha ez az érzés? Úgy érzem, örökre szeretni fogom és ezt soha nem fogom kiheverni.
válasza:#9: na mégis mi lenne? Szeretői kapcsolatról van szó...
Megértelek, kérdező, ez nagyon nehéz. Főleg, ha tudod (vagy legalábbis reméled), hogy a másik is ugyanúgy érez, mint te. Én azt ajánlom, hogy próbálj ésszerűség talaján maradni a döntéseidben. Amíg érzelem befolyásol, csak egy helyben fogsz toporogni.
Most várjál, amíg nem állsz készen új embereket megismerni. Valószínűleg a szívedben marad majd a mostani szerelmed, de már nem lesz olyan erős, hogy korlátozna. Az új boldog kapcsolat meg majd elfeledteti
válasza:Minden (az is, hogy építsd az életed)ösztönösen fog jönni.
Tudatosan én még soha nem szálltam ki olyanból(nem tudok), amit tudok ésszel, hogy el kell engedni de szeretjük egymást.
Teljesen magától és vagy ösztönoösen fog alakulni minden.
Éld meg a poklot is éld meg a fájó szerelmet is, nekem legalábbis agyalni és magamra erőszakolni tudatosan az elengedést teljesen felesleges volt. A szívnek nem lehet mindig parancsolni
(3)
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Kedves 19-es válaszoló!
Nem tudom, miből szűrted le, hogy nem akar semmit, valamit félreértettél. Ő is szeret, folyamatosan minden követ megmozgat értem/értünk, amit csak tud. De van egy olyan akadály, ami most áthidalhatatlannak tűnik mindkettőnk számára. Ezért szenvedünk mindketten. De amikor egy meglett férfiember zokog a vállamon (nem is egyszer és mondjuk velem együtt, de ez mellékes), úgy hogy taknya-nyála egyben van, mert nem akar elveszíteni, ott azért szerintem van némi érzés. Ennyire nem hiszem, hogy jó színész lenne. Igyekszik, de sajnos van, amit a közeljövőben biztosan nem tudunk megoldani. Később pedig... ki tudja...talán...ő mindig próbál reménykedni, hogy menni fog, nem adhatjuk fel. Én meg csak nyomom le folyamatosan, hogy de nem fog menni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!