Melyik jobb szerintetek a "csúnya" szakítás vagy a békés szakítás?

Hát kinek mi... Minden ember más és minden szakítás is más, így ezt nehéz megmondani.

Számomra például a balhés elválás sokkal megterhelőbb volt. Az első komoly kapcsolatom rettenetesen csúnyán ért véget, főleg ahhoz képest, hogy mennyire szerelmesek voltunk. Iszonyú sok feszültség, üvöltözés, mocskolódás és lealjasodás (mindkettőnk részéről sajnos). Nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy a srácot, akit egykor az életemnél is jobban szerettem, most gyűlölöm és ő is gyűlöl. Legalább másfél év kellett, amíg kivakartam magam a depresszióból.

Ezzel szemben a második szakításom oka egy kihagyhatatlan, de sajnos hosszú távú külföldi munkalehetőség volt. Egyszer sem veszekedtünk ennek kapcsán, mindkettőnk számára világos volt, hogy ennek így kell lennie. Nyilván ezt is megszenvedtem, de ez közel sem traumatizált annyira, mint a folyamatos vérszívással és egymás szemének kikaparásával járó szétválás. Tudtam, hogy a srác emlékeiben egy rendes csajként fogok megmaradni, és jó szívvel gondol vissza rám, míg az előző pasimmal még csak nem is köszönünk egymásnak az utcán...

Szóval az én tapasztalataim mások, de hát ahány ember, annyi lélek és annyi ízlés. :)

Ahol tudatosan átvertek, kihasználtak ott nem fogok tekintettel lenni a másik félre, orr legyen csak csúnya, a szemem elé ne kerüljön még egyszer. Ahol semmi olyan dolog nem történt ami bizalomvesztésre adna okot ott nagyon figyelek arra, hogy jó viszonyban váljunk el, hiszen szerettük egymást, de máshogy alakult.

Szóval a szándékosságot nem tűröm, akkor a szerelmem egyben az ellenségemmé válik és semmi jóra ne számítson tőlem.

3

Ez így van, viszont a megaláztatás, a folyamatos konfliktus, a verbális vagy akár fizikai bántalmazás olyan traumákat okozhat, amik túlmutatnak a szakításból fakadó szomorúságon, és sokkal tovább elkísérik az embert, mint egy békés szétválás. Meglehet, hogy az adott személy már annyira nem hiányzik, de a sebek tovább gyógyulnak.

A csúnya szakítás jobb. Akkor egyből el van vágva minden visszaút és nincs utólagos megszépítés, reménykedés.

A "normális", "szép" szakítás ellenben borzalmas. Évekig ott marad az, hogy "azért nem lett nagyon elrontva" és évekig magyarázod magadnak, hogy talán még van visszaút....

Én éltem már át mindkettőt. A csúnya szakítás olyan, mint amikor töménytől rúgsz be: másnapos vagy kegyetlenül, de fél nap alatt túl vagy rajta. A szép szakítás meg olyan, mint amikor bort iszol: nem vagy effektíve a halálodon de 2-3 napig se vagy az igazi.