El lehet felejteni egy olyan személyt, akit annyira szerettél,hogy az életed adtad volna érte?

Szó szerint nem tudod elfelejteni, mert ahhoz Alzheimer-kórósnak kellene lenned (vagy valamilyen hasonló emlékezetkieséses betegség).

Viszont tudatosan új célokat ki lehet tűzni, új emberekkel lehet ismerkedni, új társaságokhoz lehet csatlakozni, hobbira koncentrálni stb. Tudatosan lehet figyelmet elterelni. Van aki sokat dolgozik, inkább karriert épít. Van aki vesz egy kutyát és elkezd kutyaiskolába járni vele..

Ha felejteni nem is tudsz, de az életed eseményeit tudod befolyásolni.

Van aki pl. elköltözik egy másik városba vagy munkahelyet vált ami leköti a figyelmét, így nem gondol az exére.

Fel a fejjel, tényleg idővel majd jobb lesz, főleg ha lefoglalod magad.

Nem a felejtés a megoldás.

A történteket fel kell dolgozni, és túl kell lépni rajta. Ha most már nem vagytok együtt, akkor 100%, hogy nem ő a megfelelő társ. Akkor sem, ha bizonyos szempontból te mégis úgy látod. Fél év az még nem sok idő.

Továbbá nem hiszem azt, hogy azzal lehetne egy kapcsoalton túllépni, ha zsigerből kerüljük még az emlékét is. Ez inkább bújkálás az események elől. Még csak letiltani sem kell. És ha mással van? Nem kell a kifogásokat keresni, hogy "biztos csak felejteni akar". Nem. Szembe kell nézni a valósággal. Jó volt, imádtad őt, de vége. Ő hamarabb túllépett, neked tovább tart. Aztán majd amikor jön valaki, akibe fülig szerelmes leszel, még talán nevetni is fogsz magadon, hogy mennyit sírtál egy elmúlt szerelem miatt.

Hadd hozzak fel egy saját példát! Én legendásan nehezen tudok túllépni egy-egy kapcsolaton. De néha még kapcsolat sem kell hozzá. Volt egy hölgy, akivel pár évig (én legalábbis az hittem) nagyon jó barátok voltunk. Én totálisan bele voltam esve, de részéről ez még igazán barátság sem volt. Igaz, ténylegesen el sem utasított. 3 évig hajtottam rá, próbálkoztam, aztán végül teljesen ignorálni kezdett. Nehezen tudtam volna elhinni, hogy egyhamar túl tudok lépni rajta. Rá majdnem egy évre találkoztam valakivel. Én még mindig emiatt a hölgy miatt búslakodtam, de amikor vele találkoztam, egyszerűen... olyan szinten elvarázsolt, hogy rohadtul nem érdekelt onnantól ez a másik. Igaz, hogy ez a kapcsolat egyáltalán nem tartott sokáig, és nagyon viharos volt, de arra jó volt, hogy segítsen túllépni. És ez nem csak amolyan "felejtő kapcsolat" volt. Tényleg szerettem, és az alatt az egy hónap alatt több élményt kaptam tőle, mint ettől a másik nőtől 3 év alatt.

Most meg azóta ismét barátnőm van. Egy olyan nő, akinél jobban (szerintem) eddig még senkivel nem passzoltunk egymáshoz. Az előző barátnőim, kiszemeltjeim pedig a múltam része. Nem kell, és nem is akarom őket elfelejteni. Voltak köztük kellemes élmények, és voltak tanulságos csalódások. Van, akivel a mai napig hébe-hóba tartjuk a kapcsolatot, van, akivel látni sem akarjuk egymást, és van, aki épp a napokban akart újra bepróbálkozni nálam. Természetesen semmi esélye. Semelyiküknek. Attól, hogy nem akarom az emlékezetemből őket kitörölni, az nem azt jelenti, hogy ha lehetőségem lenne, bármit akarnék tőlük. Van egy csodálatos barátnőm, és nekem ő kell. Tud egyébként az exeimről. Nyilván neki is vannak előző kapcsolatai. Mindketten úgy gondoljuk, hogy nem a múlt a lényeg. A lényeg az, hogy most mit érzünk. Ettől még egy kellemes emlék maradhat továbbra is kellemes emlék.

Nem ő hiányzik, hanem azok az érzelmek, amiket vele mellette általa éreztél.

Annyian kötik emberekhez a dolgokat. Tévesen.