Nem értem a viselkedését, túlgondolom vagy ez jelent valamit és egy kis remény maradt?

Január elején szakított velem a barátom 3 év után, arra hivatkozva hogy már nem szerelmes.

Én nagyon kiborultam, könyörögtem, bőgtem hogy beszéljük meg, változtassunk, próbálkozzunk ne adja fel azért mert már nincs meg a rózsaszínköd...De azt mondta ő ezt lezárja és eldöntötte. Összepakolt lerakta a kulcsot és elment. Másnap még felhívtam újra megpróbáltam rá hatni, hogy beszéljünk, próbálkozzunk, ne hagyjon el, de hajthatatlan volt.

Hozzátette viccesen, hogy aztán lehet 2 hét múlva az ajtómban fog ő könyörögni, és akkor megmondtam neki hogy ha most elhagy így, többet hozzám ne jöjjön, és haverkodni sem szeretnék. Tudomásul vette és mégsem változtatott a döntésén. Kértem a telefonba hogy akkor szedje össze az én dolgaim is és adja vissza (sok mindenem volt nála), de erre azt mondta hogy hagyjam ezt most, dolgozzak magamon és majd pár hét múlva beszélünk...

Nem értettem már akkor sem, majd 5 hétig vártam, nulla kommunikáció, látni se láttuk egymást nem beszéltünk. Aztán elegem lett és ráírtam hogy legyen szíves szedje össze, és valakivel küldje el vagy adja oda a holmim, mert ennyi idő után én sem akartam már hogy a fejem felett lebegjen ez a találkozás, le akartam zárni és így nem ment.

Odajött a lakásom alá, pedig nem oda beszéltük meg a találkozót, majd amikor mondtam h felszaladok mert egy könyve fenn maradt amit megtaláltam kivette a zacskót a kezemből hogy majd ő hozza és feljött velem...

A lakás előtt 20 percig beszélgettünk, folyamatosan kérdezgetett, fenn tartotta a beszélgetést, majd a lakásban még fél órát ácsorgott a folyosón és beszélt. Kérte hogy ne gondoljak rá haraggal, amire elmondtam hogy nem haragszom, tudomásul vettem hogy nem akar velem lenni, ez miatt nem haragudhatok. Jókedvűen beszélgettünk, nem akartam hogy lássa rajtam hogy amúgy minden nap bőgök és kivagyok készülve még mindig.

A cuccaim fele persze nem érkezett meg, amiért szóltam, mondta h megnézi. Rámírt két napra rá h átdobja a maradékot és tegnap be is kopogott velük.

Fél órát állt megint a lakásban, és már nagyon erőltetett témákkal próbált beszélgetni, sokszor kínos csend is volt, de mégsem indult el...nem tudtam hova rakni mit téblábol már, mért nem elég egy hogy vagy és köszönünk el, arra számítottam a múltkori után is hogy esetleg megbánta és előhozakodik egy bocsánatkéréssel, hogy a cuccaim is talomba tartotta magánál...

De végül nem mondott semmit, az ajtóban is még kétszer visszajött baromságokkal...

Annyira vártam hogy esetleg megbánta mert teljesen úgy viselkedett, de akkor miért nem tett semmit?

Én mégegyszer nem akarom megalázni magam, kétszer is könyörögtem neki amikor ott hagyott, többet nem fogok. Azt hittem a cuccaim visszahozásával kapok egy lezárást, de most nem értem miért jött át kétszer és toporgott ott majdnem egy órát, miért volt olyan mint aki nem akar elmenni?

Lépnem kellett volna és hagyni az önbecsülést? Csak én gondolom ezt túl? Reménykedek emiatt sajnos...