Az ilyen emberek, hogy számolják ki az agyukban azt, hogy ők az áldozatok?

Az történt, hogy pár hónapja szakított velem az ex barátnőm, ő(21) és én(26) csak 4 és fél hónapig voltunk együtt, minden nagyon gyorsan kezdődött, és igazából szinte a végéig tökéletes is volt. Nekem volt már pár kapcsolatom, komoly meg komolytalanabb is, de sosem volt még ennyire ígéretes valami vagy hogy azt éreztem volna, hogy mennyire összepasszolunk. Külsőre is, személyiségre is, én előtte már jó ideje szingli voltam, egyszerűen senki sem fogott meg, pár randi után mindig tovább léptem mert éreztem, hogy ez nem az amit keresek. Vele más volt, nagyon szerelmes lett belém (meglepően hirtelen) hamar bemutatott a barátainak, az apjának, igazából ők is csak azt mondták, hogy mi mennyire összeillünk, és hogy végre az exem megtalálta akit keresett blablabla, nem ragozom tovább, a szex is fenomenális volt (igaz ő kis tapasztalatlannak tűnt), állandóan csináltuk, mindenhol, szenvedélyes volt az egész kapcsolat. Az egyik kis kcsög barátnője még tömte is fejét, hogy itt valami biztos nem stimmel velem, mert annyira olyan vagyok amilyet ő keres, f'ckboy vagyok csak, biztos hazudozok mindenről és majd meglátja úgyis meg fogom csalni stb stb.

De azért romantikus is volt, törődtem vele mert sokszor nagyon elveszettnek tűnt, egyszerűen látszott rajta, hogy vágyik rá hogy foglalkozzak vele, nagyon ragaszkodó aranyos volt, próbáltam mélyebben is megismerni de valamiért ezt sosem hagyta igazán, utólag az a furcsa, hogy ő szinte alig kérdezett rólam, a múltamról stb. Minden nagyon jól alakult, igazából sosem vitáztunk, segítettem neki nagyon sok mindenben, támogattam akkor is amikor műtötték, nekem bejött ez, hogy fiatalabb de nem tűnt éretlennek. Úgy éreztem tök jó a dinamika köztünk, jók a szerepek. Na egyszercsak elkezdett furcsán viselkedni, elhúzódott azt éreztem... hogy nem kíváncsi rám. Ez tartott kb 2 hétig mire közölte, hogy nem bírja ezt tovább és szakítani akar. Engem ez a semmiből ért, konkrétan semmit sem tudott mondani miért teszi. És én sem tudtam, egyszerűen okot sem adtam rá neki, és ideje se lett volna ilyen hamar kiábrándulni belőlem, ha ennyire nem illetünk volna össze, össze se jöttünk volna, semmi logikát nem találtam, nem értettem. Sehogy sem tudtam hatni rá, hideg lett, és mintha minden érzelmét elvágták volna.

Persze utána még párszor kerestem, egyáltalán, hogy kiszedjem belőle vagy rájöjjek, hogy mi történt. Az a vicc, hogy mindig bunkó volt, de egyszer órákra nálam maradt és végül le is feküdt velem. Másnap megint kioffolt, hogy neki ez nem megy stb. Végül el kellett engednem, mert nem tudtam elviselni azt a stílust már ahogy beszélt velem, összevesztünk és elköszöntem.

Utólag összeállt a kép, és megtudtam, hogy egész egyszerűen nem volt túl az exén. Sőt még beszéltek is mikor mi megismerkedtünk, ami a mi kapcsolatunk ellentéte volt, toxikus, manipulatív, bántalmazó, és az exem -igazából feltűnően- sokan mesélt róla olykor olykor, előhozta a semmiből, felhozta hogy én jobban nézek ki, nem kell aggódnom. Velem jobb a szex, engem hogy szeretnek a barátai az exét ki nem állhatták, az apja gyűlölte stb stb. A lényeg, hogy mivel azt hazudta, hogy nem volt belé szerelmes (nem igaz) és hogy túl van rajta, és mesélte, hogy milyen rossz kapcsolat volt nem voltam féltékeny és nem foglalkoztam vele, meg sem fordult a fejemben, hogy arra bárki is vágyna és bíztam magamban és éreztem, hogy szeret engem. Utólag persze összeállt, hogy mennyire odavolt érte, hogy milyen rosszul bánt vele, nem vette komolyan, megcsalta és még ki tudja, nem engedte ki a lakásból stb de még hónapokig depressziós volt miatta, és akkor sem volt még túl mikor megismert engem. Sőt valószínű akkortájt is beszéltek mikor szakított velem.

Lényeg, hogy egy közös ismerősünk mesélte, hogy szerinte újra együtt van az exével csak nem vállalja fel... Hogy mennyire megváltozott, lecserélte a barátait is szinte, szarul néz ki, alig alszik, bulizik folyton stb. És hogy engem mennyit szidott(!!!) de igazából senki sem értette, hogy miért, és hogy olyanokat mondott, hogy "idegesít mert tudom hogy azt hiszi hogy ő az áldozat". Igazából nulla oka van rá hogy utáljon, kicsit néha játszottam vele mert amúgy irtó féltékeny típus volt, erre kicsit rájátszottam de még ezt sem túlzóan mert láttam mennyire alacsony az önbizalma, sokszor sírt (furán sokszor és fura helyzetekben) és nem akartam igazán bántani soha, mivel (ez már csak az utolsó pár beszélgetésünkkor volt) ha valaha is felemeltem kicsit a hangom már összerezzent/kiszállt a kocsiból/kiment a lakásból stb. De igazából az így kb az a kapcsolat volt amire mindenki vágyik, és ezzel nem magam akarom fényezni, de nagyon passzoltunk, ő is állandóan mondta, ahogy mindenki, egyszerűen minden kva jó volt az utolsó pár hétig. Majd egyszercsak elmúlt a szerelme ki tudja mikor és bumm, egy szót sem szólt, sosem mondta vagy láttam rajta, hogy bármi gond lenne, néha az apró veszekedéseink is olyanokat voltak, hogy csak azért hogy szexelhessünk utána. Semmit sem értettem a szakításkor. Ha tényleg összejött az exével azok után amit mesélt én nem értem őt. De már nem az én dolgom vigyázni rá vagy felelősséget vállalni. Pár dolgot ugyan mondott nekem, hogy "megváltoztál" vagy már nem olyan voltam mint az elején (???) de ezek csak baromságok. Azt is mondta, hogy nem voltam elég féltékeny, ami kb vicc kategória.

Nem értem, hogy gondolhatja azt, hogy azok után, hogy összetörte a szívem, esélyt sem adott, hogy beszéljünk vagy hogy ha bármi baj is volt azt kijavíthassuk, hogy ő az áldozata ennek az egésznek? Én teljesen másnak ismertem meg.