Lesz még valaha ennyire jó?

Volt egy közel két éves kapcsolatom. A nő szakított, nem tudja velem elképzelni a jövőjét állítása szerint, bár soha nem tudta a sajátját sem, szóval ezt nem értem. Bipoláris, vagy borderline-os, valamelyik a kettő közül, ez biztos. Jár pszichológushoz, de gyakran váltogatja, így nem lesz eredménye. Viszont ez a két év egy csoda volt mindkettőnk életében. Neki én voltam az első rendes kapcsolata, voltak előtte rövidebbek neki, nekem volt előtte egy hosszú. De neki és nekem sem meg sem közelítette az eddigiek, ezt, ami nekünk volt. SOHA nem veszekedtünk, mindig imádtuk egymást és ragaszkodtunk egymáshoz, minden tökéletesen működött... Odaadók voltunk mindig. Nem tudom, hogy ez csak a személyiségzavarának köszönhető-e hogy ennyire ki tudta mutatni hogy szeret, vagy tényleg így volt. Nem szeretném majd a jövőbeli kapcsolataimat ehhez hasonlítani, mert csalódnék. Létezik az, hogy tényleg ennyire szeret valaki valakit? Én normális, egészséges embernek tartom magam, de félek, hogy mást sosem tudnék ennyire szeretni...