Miért fáj a szakítás, ha már nem szerettem?

csak a hiánya fáj, próbálj elfoglaltságot találni magadnak. sport, barátok, filmek.

idő kell ehhez is :)

#ego

Szerintem szimplàn sért, h màr nincs.

Egy egyszerű önző normális érzés, próbáld meg felismerni és elengedni magát az érzést.

Például egy gyászeset miatt is szomorú vagy, de nem azért mert az elhunytnak fáj, butaság, hisz ő már nem érez semmit, vagy egy szép helyen van..., Neked fáj, mert önzőek vagyunk.

Ne aggódj ez teljesen normális :)

Az első kapcsolatom 2 évig tartott és az utolsó 1 év elég szar volt, csak húztam a szakítást. Ezalatt az 1 év alatt kiábrándultam belőle. Az utolsó hetekben konkrétan számoltam vissza az órákt, hogy mikor mehetek végre haza, lemondtam vele talikat, alig beszélgettünk, rossz érzéssel mentem át hozzá, nem szexeltünk, stb. Aztán kidobtam egyik nap. Aznap még sírtam, másnap meg olyan boldog voltam, megkönnyebbültem, ha felcseszett a gondolat, hogy ő miket megtehetett velem akkor mindig azzal nyugtattam magam, hogy többet már nem tud ártani, mert megszabadultam tőle, családomnak barátaimnak folyamatosan szidtam őt. Aztán eltelt egy hét, találkoznunk kellett, mert visszakérte a nálam maradt cuccait. Full bunkó volt velem pedig írásban kedves volt. Na akkor kicsit visszaestem. Kellett azért pár hét, amíg felfogtam, hogy vége, végül is két évig majdnem mindennapot együtt töltöttünk és leginkább csak később esett le, hogy mennyire is szar volt az egész kapcsolat, hiába tudtam már szakítás előtt is. Olyan 1 hónap után már teljesen túl voltam rajta :D