Szakítanom kellene? Nem tudom mit tegyek, ez már nem az első eset.

Az egyik ok, amiért "benne ragadtam" ebben, hogy igazából szinte csak ezt tapasztaltam meg a férfiakkal kapcsolatban. Írogattak másoknak, nem bírtak leállni a másokkal való flörtöléssel. Én már valahol beletörődtem, hogy a férfiak ilyenek. Nem mindegyik, de a kivétel ritka és én nem hiszem, hogy találnék olyat. Ennél csak rosszabb kapcsolataim voltak.

Egyébként a párom nem nárcisztikus. Most csak kiemeltem, hogy mi az, amiben hiányt érzek, amiben nem támogat. Igazából ő a saját problémáival se képes igazán szembenézni, elfojtja őket, és mikor elkezdem neki mesélni, hogy mi az, ami engem bánt éppen az életemben, akkor a tehetetlenség érzése miatt ideges lesz és már csak annyit tud mondani rá, hogy "ezzel nem tudok sajnos mit csinálni, mégis mit tegyek, nem kell állandóan hangoztatni". Tipikusan olyan, hogy inkább kerüli a problémákkal való szembenézés.

Egyébként szeret, igyekszik a kedvemben járni. De sajnos nem tart ott az életben, hogy meg tudja érteni a helyzetem és nem tudja, hogy hogyan kéne kezelnie. Nyilván rossz neki, hogy nincs köztünk az ölelésen kívül semmi, nekem is rossz, hogy ilyen szempontból nem tudok nyújtani neki semmit jelenleg.

Nem arról van szó, hogy abszolút semmit se tudunk nyújtani egymásnak. Akkor már nem lennénk együtt. Én a fennálló problémát írtam csak le.

Viszont tudom, hogy így nem fog megmaradni a kapcsolat, ahogy most van. Sajnos úgy érzem, ez változni nem fog már, mert volt olyan, hogy amikor minden rendben volt köztünk, akkor is írt másokkal és nem csak az időjárásról.

Nem tudnám elképzelni, hogy megcsalt már ténylegesen, bár semmi sem kizárt. Én úgy érzem, hogy szeret, de mégsem becsül engem igazán. Hányszor látta már, hogy amiatt sírok hogy mit ír másoknak, akkor azt láttam rajta, hogy megbánta és megígérte, hogy többet nem tesz ilyet. Azt mondta, hogy csak a figyelem hiányzott neki, egyébként sosem csalna meg. Itt én is hibás vagyok, mert valóban sokszor nem adtam meg neki a megfelelő figyelmet, de hát sokszor magamra sincs időm figyelni...