Most miért reagálok máshogy a szakításra, mint korábban?

Eddig kétszer szakítottak velem. Az első ilyen esetnél nagyon kivoltam, 3 napig nem ettem, meg minden más bajom is volt, viszont jól jöttem ki belőle, mert túlsúlyos voltam és a szakítás után sikerült fogynom. Először azért, mert nem ettem, majd utána is csak keveset tudtam, így kb egy hónap alatt lefogytam 3 kilót. Ezek után rendesen ettem, de odafigyelve arra, hogy mit, mennyit és mozogtam is sokat. Erőt adott a szakítás. Szép vékony csinos voltam, mindezt 4 hónap alatt értem el. Egyfajta hobbi is volt utána nézni, hogyan kell lefogyni, egészségesnek lenni, főztem, futottam, stb. Bennem volt az is hogy megmutassam neki, hogy mit veszített, de ez 18 évesen szerintem megbocsátható :D A szinten tartás is jól ment, amikor már nem fájt a szakítás. De sajnos a következő kapcsolatom rossz volt és nem léptem ki belőle, mert próbáltam megjavítani, és visszahíztam mindent, amit leadtam 3 évvel ezelőtt.

Most viszont egyáltalán nincs ilyen. Van étvágyam, sőt eszem is rendesen, nincs erőm mozogni, kedvem sincs semmihez. Inkább úgy csapódik le, hogy sokat alszom, azt is szarul. Azt vártam, hogy most is keveset egyek, meg érezzem a motivációt. Egy hónapja lett vége. A másik sráccal már aznap kezdődtek ezek a tünetek.

Mindkettőjüket szerettem és fáj(t) hogy elhagytak, talán annyi a különbség, hogy az elsőnél nem számítottam szakításra és egyáltalán nem akartam, a legutóbbinál meg lógott a levegőben egy ideje.