Szakítás után miért javasolják a pszichológust?

#8:

Nincs tökéletes ember, mindenki hibázik elég sokszor, sok életterületen.

Ha te ezekhez a hibákhoz ennyire toxikusan "kötődsz", ezen kattogsz, akkor pont azért is érdemes lenne pszichológushoz fordulni és kielemezni hogy miért csinálod ezt.

Aki sokat kattog egy bizonyos témán annak lehet pl. OCD-je is (sokféle OCD van).

Egyébként a gyógyulás az egy folyamat, a kérdések feltevése nem is fog rögtön segíteni. Idő kell az elengedéshez.

Ti mikor szakítottatok?

Mert ha csak 1-2 hónapja akkor normális hogy hiányzik a másik. De ha évek óta bele vagy ragadva ebbe a szituációba, akkor az már nem egészséges.

A tudatosság meg ott folytatódik aztán, hogy miután kisírtam magam jól, vagy akár leittam, vagy ezerszer végighallgattam egy depresszív százórás albumot... és meg megfejetettem, hogy "anyám nem figyelt rám, hanem bölcsibe adott, mert kistestvérem született... és azóta is parázok, hogy nem is vagyok szerethető, mert van jobb nálam... és valahogy mindig beleállok a partnereimbe, hogy ezt bizonyítsam" :)...

...Elkezdek olyan tevékenységeket, célokat keresni, amik örömet okoznak. Pl. bizonyított tény, hogy ha mosolyogsz, attól jobb kedved lesz akkor is, ha előtte nem akartál mosolyogni. Na szóval tudatosan nem nézegeted a fényképét, profilját, és nyomozol, hogy mit csinálhat és gondol-e még rád. Hanem jóra fordítod a bánatod energiáit és mondjuk festesz egy képet vagy elkezdesz futni vagy bármi, ami értelmet ad és szeretted csinálni. Közben persze még sóhajtozni fogsz és sírdogálni akár, de tűzz ki olyan 3 hónap határidőt magadnak (ennyi idő alatt alakulnak ki új szokások) és utána vizsgáld meg újra, hol tartasz, használt-e recept.

Szerintem nem úgy általában javasolják a pszichológust, hanem konkrétan neked javasolják és hidd el, azok alapján, ahogy és amiket írsz, szükséged is lenne rá!

A pszichológus szerepét pedig félreértelmezed. Nem közhelyeket mond, általános tanácsokat ad. De még csak nem is gyakoris szintű kérdéseket tesz fel, amikről - mint most is - úgy érzed, hogy betalálnak, de semmi nem lesz tőle jobb. Egy jó pszichológus meghallgat, figyel, és teljesen személyre szabottan, a te személyiségednek és problémádnak megfelelően vezet végig a folyamaton. A te esetedben az önhibáztatás egy olyan vonás, ami a későbbi kapcsolataidban is hátráltatni fog.

De akkor álljon itt a személyes példám. 12 év után zártam le egy rosszul működő házasságot. Eleinte felszabadultságot éreztem, azt, hogy végre lehet normális kapcsolatom. Belevetettem magam az ismerkedésbe, de csak egyre mélyebbre süllyedtem, mert csupa olyan emberrel kerültem kapcsolatba és ami még rosszabb, ragadtam bele, amiről akkor úgy gondoltam, hogy de jó nekem, pedig valójában csak iszonyatosan lehúztak. Sokkal rosszabb helyzetben voltam, mint előtte és nem értettem, hogy miért! A szakítás után MÉG nem akartam öngyilkos lenne, de a szakítás utáni kapcsolatok után már igen! Ekkor mentem el pszichológushoz. Nem volt rövid menet, egy-két évig nem is ismerkedtem, nem volt rá igényem, magamon dolgoztam inkább. És utána lett tényleg álomkapcsolatom, amiben boldog voltam és vagyok.

A pszichológus nem így "tesz rendbe". Csak segít, mentorkodik, hogy te magadat tedd rendbe. Nem fog helyetted rájönni dolgokra és nem fog véleményezni másokat se, és ítélkezni arról, ki volt a hibás. Ez nem így működik, nem egy külső, kész megoldást ad (ha ért a szakmájához), hanem figyel, és rákérdezve a fájó vagy homályos pontokra rávezet, hogy megértsd magadat, a saját okaid, utadat. Csak amit belsővé tud tenni az ember, az formálja át. Pl. ha csak azért fogysz le, mert tetszeni akarsz valakinek, akkor szaladni fogsz a hűtőhöz zabálni, ha az csúnyán néz. Ha viszont azért fogysz le, mert magadnak akarsz tetszeni, akkor az már egy belső motiváció, ami tényleg át tud formálni és rendbe tud tenni.

De persze mindegy, miért indulsz el, drukkolok, hogy jól sikerüljön és legyen meg a közös szimpátia.

Nem lehet hogy te idealizáltad túl azt a kapcsolatot?

Mert ha olyan jó lett volna akkor a csaj nem szakított volna, hanem arra törekedett volna hogy ketten együtt helyrehozzátok. Valamiért csak kimondta a szakítást. Biztos nem csak azért mert te "figyelmetlen" voltál.

Sokszor van hogy az ember a szerelembe szerelmes, nem is igazán a másik félbe. Magához az érzéshez ragaszkodik nem is az emberhez, aki elhagyta őt.