Normális, ha jobban való nekem az, ha velem szakítanak, mintha én szakítanék?

10. Te azt hol olvastad hogy én nem közlöm hogy már nem akarok velük lenni? Közöltem. Az egyik bőgött, nem úgy, mint egy átlagos lány amikor szomorú, hanem mint 100 kisbaba akinek elviselhetetlen fájdalma van, ilyet nem szokhattunk meg férfiaktól, ugyanis ő férfi, én az elmúlt 11 évben amióta ez történt nem láttam egy férfit sem így sírni de még nőt sem. Olyanokat mondott hogy megy sétálni és nem jön vissza mert nincs értelme az életének nélkülem. 17 évesen nem ismertem még ezt a klasszikus érzelmi zsarolós trükköt, elhittem, hogy tényleg kárt tesz magában. Szerencsére utána nem sokkal megszabadultam tőle és érdekes módon azóta is él vagyis szülinapjain jelez a Facebook és látom hogy megköszöni amiket írtak az üzenőfalára szóval gondolom épp nem az ereit vágja. A másik meg nagyon sokszor mondta hogy miért szar a kapcsolatunk és engem hibáztatott, aztán amikor szakítani akartam hirtelen magára vállalt mindent és hajlandó volt változtatni a kapcsolatunk alatt először, pedig addig is ígérgette. Így adtam neki egy esélyt. Majd ő is belátta hogy nem működik és szakított. De olyan is volt akivel hamar kiderült hogy nem illünk össze, én mondtam neki hogy szakítani akarok, egyetértett és sok sikert kívánt. Mivel elfogadta ezért mehetett tovább az életem, nem írtam rá hogy légyszi kezdjük újra.

Persze ettől függetlenül ha a jövőben ilyesmi lesz próbálok jobban kitartani az álláspontom mellett. De az egyszerűen nem igaz, hogy csak csendben várok és direkt szemétkedek, hogy az illető dobjon ki mert én nem merek kommunikálni...