Hogy így alakult, ezért én vagy ő a felelős, ki hibázott szerintetek jogosan okol?

Egyiken se és mindketten.

Ennek így kellett lennie, fogadd el és lépj tovább.

Viszont a "szünet" mint fogalom tényleg nem létezik egy kapcsolatban, abban igazat kell, hogy adjak neki.

Ha onnan indulunk ki, hogy neked eleged volt az otthoni robotolásból, fáradtságból valahol érthető az, hogy külföldön kerestél menedéket. Habár a részmunkaidős foglalkoztatás nem fog működni örökké, muszáj lesz keresned olyan munkahelyet amely teljes és lehet ugyanott leszel ahol a part szakadt.

Őt is meglehet érteni miért nem vállalta be külföldöt, nem mindenkinek való főként ha otthon már van megfelelő egzisztencia, barátok és persze a család.

Mást akartatok és ez lett a vége.

Szerintem tudta, hogy már akkor elveszített téged amikor kimentél, de reménykedett még hátha működne. Te kólintottad fejbe azzal, hogy neked gondolkodási idő kell, hogy tudj dönteni. Rájött, hogy nincs értelme az egésznek és inkább kidobott ő mint te őt. Tudta, hogy az lenne a vég.

Amúgy más érzéseivel játszani nem szép dolog, váratni, szenvedtetni miközben te vágtad el az utolsó szálat kettőtök közt.

Engedd el mint írtam.