Normális hogy hiányzik? Könnyebb lett volna ha nem haraggal válok el tőle?

Nem volt kapcsolat, de szinte az volt hivatalos kimondás nélkül. Én léptem ki belőle végül, mert annyira toxikus, bántó volt hogy már mentálisan is nagyon megviselt a vele való “majdnem kapcsolat”. Mindketten kapcsolatot akartunk de nem jutottunk el odáig., állandó viták és fikázások mentek (főleg felém és arra hogy sosem voltam elég jó)

Tudom jól hogy jól döntöttem, de már eltelt közel 5 hónap, volt próbálkozása hogy felkeressen. Nem váltunk el jóban, ő ragaszkodni akart hogy ne haragban váljunk el. Nekem annyi fájdalmat okozott lelkileg, annyira megcsorbította az egész önszeretetem hogy nem engedtem, csak azért hogy a lelkiismerete jobb legyen..

Én azóta elköltöztem messzebbre, próbálok ismerkedni, de nem sikeresek a randijaim/nem akarok komolyat. Esténként arra gondolok, hogy megölelem, vagy a szexre (nagyon szerettem vele) vagy úgy néha csak a jobbik pillanatainkra. Szeretnék továbblépni, valójában lezártam ezt magamban, de nem jön senki

Pl néha a helyekre emlékeztet, ahova közös terveket szövögettünk, stb.. nem volt jó kapcsolódás de azt a pár jót, vagy az elejére a “kapcsolatunknak” sokat gondolok

Mit tegyek? A nosztalgia néha elfedi azt a sok rosszat, amiért valójában elhagytam és nem bánom

Vagy elkellett volna harag nélkül váljak tőle és most könnyebb lenne?

Mindkettőnket megviselt az elválás annak ellenére hogy nem működtünk, a srácot kifejezetten

L