5 napja szakítottunk a barátommal. Nem bírom a hiányát és a magányt, nincs értelme az életemnek, mit tegyek?

Másfél évig voltunk együtt. Azért szakítottunk, mert én igazából szerintem sose szerelemből szerettem, csak nagyon hasonlóan, sosem feküdtünk le, mert nem vágytam rá. Ő mindig fülig szerelmes volt belém, de 1-2 hónapja már nem szeret. Már többször beszéltünk róla, hogy tartsunk szünetet vagy szakítsunk, de végül hirtelen történt meg, mert mindig halasztgattuk. Annak ellenére, hogy talán nem voltam belé szerelmes, én nagyon nagyon szerettem és szeretem most is, a lelki társam volt, az egyetlen támaszom az életben. Nagyon hiányzik, szeretem, úgy érzem, hogy semmi értelme nélküle az életemnek, semmi nem olyan fontos, mint ő. A gyomrom és az idegeim teljesen kivannak. Úgy érzem, soha nem fogok tudni mást szeretni, mással csókolózni, stb. Egyelőre csak visszakapni akarom, de ő nem szeret és így nincs értelme, és szerintem egy idő után rá is jönnék, hogy nem ő az igazi, csak azért nem akarok elszakadni tőle, mert egyedül nem látom értelmét az életemnek. Mit tegyek, hogy túllépjek rajta és újra boldog lehessek?