Voltál már olyan helyzetben, hogy azt érezted, a párod direkt úgy viselkedik, hogy elhagyd?

Köszönöm szépen a válaszod, megfontolandó!

Köszönöm a válaszokat! Nálunk többnyire abból adódnak a gondok, hogy szerintem a párom nagyon sok időt tölt a haverokkal. Soha nem szoktam érte szekálni, de mindig azt mondja, hogy én vagyok neki a legfontosabb, ehhez képest heti 2-3 napot tölt velem, a többit pedig a haverokkal. Nekem ez sok, szerintem egy többéves kapcsolatban már komolyabban kéne működnie a dolgoknak. Van, hogy napokig fel sem hív, neki nagy szabadság kell, én viszont jobban ragaszkodom. Nekem is vannak barátaim, de nálam úgy működik a dolog, hogy amikor a párom dolgozik vagy nem ér rá, akkorra időzítem a barátaimmal való találkozást. Párom viszont fordítva csinálja, soha nem érzem, hogy én lennék fontosabb, hiába mondja. A cselekedetei és a mondatai egyenes ellentétei egymásnak. Soha egyetlen szóval sem mondtam neki, hogy ne menjen a barátaihoz, hanem maradjon velem, pedig volt hogy nagyon nem akartam volna egyedül maradni, de leláncolni sem akarom. A nyaralásunk is mindig a haverokról szól, legutóbb egy hetet töltöttünk el velük, ő nagyon jól érezte magát, én viszont néha szeretnék vele kettesben is elmenni valahova. Neki erre nagyon kevés igénye van. Sokszor megbeszéljük, hogy hétvégén együtt leszünk, aztán jön a telefon a haveroktól és hatodmagammal kell töltenem a hétvégét. Biztos ismeri mindenki az érzést, mikor alig várja, hogy kettesben legyen a párjával. Ezt az érzést nálam mindig tönkreteszi az utolsó pillanatban érkező telefon, hogy "segíts autót szerelni" vagy "segíts lakást festeni". És persze rengeteg barát, haver van, így ennek sosem lesz vége, mindig van valaki, akinek éppen segíteni kell vagy egyszerűen csak meginni vele egy sört. Kellenek a barátok, ez kétségtelen, de ennyire?