Aláztak már meg titeket ennyire szakítás során? Öngyilkosságon gondolkodok, van ennél rosszabb?

Volt egy fiú, akivel hónapokig kavartam. Neki adtam a szüzességem. Hivatalosan nem jártunk, mert a szüleim tiltottak tőle. Részegen többször bevallotta, hogy szeret, csak fél, mert tudja, hogy úgyis a szüleimet választanám. Mindig nagyon féltékeny volt mindenkire, egyszer verekedett is majdnem miattam. Én viszont nagyon szerelmes lettem belé, pláne mert első volt. De tény, hogy a szüleim nem hagyták volna (származása miatt sem) Aztán megváltoztak a dolgok, képbe jött egy másik lány. És hirtelen vége lett. De amiket mondott nekem. Pl, hogy a másik lánnyal sokkal jobban érzi magát. Meg mennyivel szebb. Meg ilyenek. Aztán megint visszajött hozzám. Részegen fölhívott, és azt mondta szeret, de nem akar szeretni a szüleim miatt, de ha megtudja, hogy mással vagyok, beleőrül. Azt mondta, szivesen fölvállalna, imád engem, de fél, hogy belém szeret. És ezt nem akarja, mert tudja, nincs jövője. És, hogy akárhogy alakul, ha valami nem is hagyja, hogy velem legyen, szeret. És mikor ezt mondta, hallottam, hogy ver a szíve. Aztán ezt életében először józanul is bevallotta. Aztán az a lány újra előkerült. És a fiú pik-pak lemondott rólam. Azt is letagadta, hogy szerelmet vallott. Azt mondta, az a lány megfogta őt. Meg, hogy ne írjak neki többet. Le is tiltott. Úgy állítja be a dolgot, mintha én lennék a hibás. Megalázott nagyon. Én meg teljesen kivagyok. Volt ennél rosszabb szakításotok?

19L