Megszakítsam vele a kapcsolatot az ünnepekre?

Miért, miért , miééért?

Miért jó neked ez a kapcsolat? Hogy vagy képes egy ilyen emberrel lenni? Még gyereket is szülni neki, eszem-f4szom megáll, komolyan. Szegény kislány.

Téged nem igazán tudlak sajnálni, aki ennyire ostoba, az megérdemli.

Jó az neked, hogy egy hazug, hűtlen, parancsolgató, tiszteletlen link senkiházival vagy? Akkor sok boldogságot.

Tulajdonképpen mit szeretsz ebben az emberben? Uralkodik rajtad, irányítgat, bekorlátoz, hazudik, megcsal.

Egy kapcsolatban az egyenrangúság normális, olyan meg nem fér bele, hogy márpedig szakítsd meg a kapcsolatot a barátaiddal (kivéve ha nem valami rossz, lehúzós, drogos vagy alkesz, bűnöző társaság.), meg az egyik meghatározza, hogy a másik hova mehet és hova nem. Birtokolni akar, de egy embert birtokolni nem lehet.

Munkát keresel neki és kölcsönadsz? Ez sem hangzik túl jól. Ő miért nem keres magának munkát és keres pénzt ahelyett, hogy siránkozna, hogy milyen kis szar az élete? Nem tud beszélni, olvasni, vagy telefonálni, vagy mi van vele, hogy nem képes a saját ügyeit intézni?

Te miért hódolsz be neki? Hagyod magad rongybabaként rángatni?

Rámászni csak arra lehet, aki hagyja magát. Ha neked ez teher, akkor következetesen húzd meg a határokat és mondd meg neki, hogy ennyi volt. Ameddig bizonytalankodsz, addig csak adod alá a lovat. Olyan ez, mint a három kismalac mesében a farkas: -naa, csak az egyik lábamat engeddbe! aztán a másikat! majd végül az egész farkast. Minden alkalommal egy kicsit tovább merészkedik, mert te engeded.

Ha megszakítod vele a kapcsolatot, lehet hogy a láthatás miatt fog balhézni, ezt nem tudom, hogy áll ehhez, de simán elképzelhető. Szerintem minimalizáld a kapcsolatot vele és az ünnepet ne töltsétek együtt, mert saját magaddal szúrsz ki.

A családod fontosabb, vagy egy expasi, aki hazudozik, megcsal, és tréül bánik veled? Az fontosabb, hogy megtaláld a boldogságodat, vagy az, hogy valaki folyamatosan porig alázzon?

"egész karácsonykor mocskos üzenetekkel bombázna, hogy elveszem tőle a kislánya első karácsonyát" - ezzel tart sakkban, és ezzel ébreszt benned bűntudatot, hogy aztán majd rohanj hozzá térden csúszva.

- kapcsold ki a telefont és ne vegyél tudomást az üzeneteiről,

- egyezzetek meg abban, hogy elviszi a gyereket az egyik napra, de nélküled!

Az utolsó hozzászólásod elég sok mindenröl árulkodik egyébként... Valójában azért akarsz visszamenni hozzá mert félsz attól hogy mi lesz veled. Nem a gyerek miatt, nem a kapcsolat miatt. Csak azért hogy ne legy egyedül. Ezt hívják kapcsolatfüggöségnek. Hidd el, tudom miröl beszélek, benne voltam. Aztán egy 8 hónapos kapcsolat egy nárcisztikus uralkodó emberrel (hasonló mint a te párod) után 4 éves pszichoterápia helyrerakott. Fel kell ébredned hogy igenis élhetsz teljes életet gyerekkel is. És egyedül is. Hiszen valójában most is egyedül vagy, és a kapcsolatban is egyedül voltál mert ez az ember soha nem volt a társad. Nem azért akarsz visszamenni hozzá mert jó volt a kapcsolat és örömet okozott, hanem mert akkor kimondhatod hogy nem vagy szingli, és félelemböl hogy elmond mindennek.

Amúgy meg - miért kéne 2 évig otthon lenni a gyerekkel ? Nagyon sok olyan anyukát ismerek Magyarországon is aki 1 év után visszament dolgozni. Itt külföldön pedig ez teljesen normális. Egyrészt a nö sem szigetelödik el, szakmailag naprakész marad. Nem zárja ki magát a munkaeröpiacról (megsúgom a munkáltatók jobbam szeretik az olyan nöket akik hamar visszamennek dolgozni, hiszen kevésbé félnek attól hogy 3 évig fenn kell tartani valaki helyét aki csak a pénzt viszi de valójában nincs ott...) Másrészt a gyerek is könnyebben adaptálódik a közösségbe ha fiatalon bölcsibe kerül. Hogy az anyagi függetlenedést ne is említsük. És persze a munka révén lehetöséged lenne ùj kapcsplatok épìtésére is, amitöl máris nem lennél egyedül elszigetelve. Hisz pont emiatt vagy bántalmazható.

Ha munka nincs, akkor valami egyesületben is részt vehetsz, lényeg hogy mozdulj ki, ne üljetek otthon. Keress olyat ahova viheted a babát ha nincs aki vigyázzon rá.Hidd el amint lesznek új kapcsoltaid, ez az ember eszedbe sem fog jutni. Amúgy meg azt nem hinném hogy csak a kislány születése után változott meg, ö mindig ilyen volt csak te nem vetted észre...

Szerintem ne félj az egyedülléttől, mert még mindig nyugodtabb életed lesz, mint egy boldogtalan kapcsolatban vergődve. Félsz kimozdulni a komfortzónádból, ez pedig azt jelenti, hogy saját magad elé állítasz falakat és saját magadtól vonod meg az új és pozitív lehetőségeket.

És akkor mi van, ha ő talál magának párt és esetleg boldog is lesz? Minden normális ember szeretne boldog lenni. És az, hogy ő boldog, nem zárja ki, hogy te is az legyél - valaki mással. Jelenleg abban a stádiumban vagy, hogy sajnálod saját magadat ("egyedül tengetem a nyomorúságos életemet"), ahelyett, hogy pozitívan állnál a dologhoz és tennél magatokért valamit.

Ragaszkodnál hozzá csak azért, hogy ne maradj egyedül, de ezzel szemben azt mondod, ő tett tönkre. Itt elég nagy ellentmondást érzek.

A másik fele meg az "ő tett tönkre" dologgal kapcsolatban: ezért nem csak ő a felelős, hanem te is, mert hagytad magad! Ez nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem mindig vannak előjelei. De ezeket nem akartad észrevenni, mert könnyebb volt áltatni magadat. Minden ember a saját életéért felelős, ahogy te is és bárki más. Tedd fel magadnak a kérdést: miért hoztad magad ebbe a helyzetbe?