Szakítás után nektek is megfordult a fejetekben, hogy jó lenne tudni, hogy vélekedett rólatok volt párotok?

Nem szeretném tudni, mert tisztában vagyok azzal, hogy a szakításkor az ember hajlamos leértékelni a másikat, felnagyítva látni a hibáit (azokat is, amiket normál esetben tolerálni tud). Amilyennek a szakításkor lát engem, az egy szubjektív, pillanatnyi értékítélet. Plusz ha másoknak mondja, azzal önmagát igyekszik felmenteni, jobb színben feltüntetni.

Például az egyik exemről konkrétan tudom, hogy mindennek elmondott a közös barátainknak, de még ők sem vették komolyan, egyrészt mert a saját (esetenként jóval nagyobb) hibáiról mélyen hallgatott, másrészt a közös barátaink elég jól ismernek, és tudják, hogy ha negatívan viselkedem, annak van előzménye is.

(Pl. az ex mondhatja, hogy durván veszekedtem vele, de ha hozzátenné, hogy ennek előzményeképpen megcsalt, akkor ugye mindjárt más a kép... Vagy pl. elmondhatja, hogy rendetlen voltam, de ha hozzátenné, hogy mindketten dolgoztunk főállásban, és a házimunka és a kert TELJESEN rám maradt, miközben ő a tévét meg a számítógépet bámulta, akkor egészen más lenne a leányzó fekvése...)

Mindenesetre ugyanez az exem hónapokkal később már úgy nyilatkozott, hogy a valaha volt legnormálisabb nője voltam, és visszasírta a kapcsolatot. Ebből is gondolom, hogy a szakításkori megnyilvánulásai NEM voltak objektívek, a pillanatnyi csalódottság és önmaga felmentése szólt belőle. Elég ostoba lennék, ha ennek alapján alakítanám az énképemet.