Ezekkel a körülményekkel mennyire gondolhatta a barátnőm véglegesnek a szakítást? (bővebben lent)

Lassan három hete szakított velem a barátnőm, leírom a hogyan történt, és leírom hogy én hogyan látom a dolgot.

Kezdem az előzménnyel. Valamikor június elején (szerintem 4.-én szombaton lehetett) egy bulizás alkalmával erősen alkoholos állapotban félrelépett és ezt bevallotta nekem. Nem viszony volt, nem is érzelmi alapi, hanem egyszeri tintás félrelépés, azt mondta alig állt már a lábán. Ettől persze elsőre úgy voltam, hogy ott az ajtó, mehet amerre lát, tinta ide vagy oda, de aztán megbeszéltük és adtam neki még egy esélyt, ami június 22.-én volt. Július 1.-én új munkahelyen kezdett, és a szabadságolások miatt rengeteget túlórázott.

Aztán múlt hónapban, július 19.-én egy facebook-os beszélgetésünk alkalmával, felhozta a pihenés, a kikapcsolódás és a bulizás ötletét. A sok túlóra miatt az első kettővel egyetértettem természetesen, de a bulizást ha nem tudok ott lenni a munkám miatt meg se említse mondtam neki, próbáljon olyankor valahogy máshogy kikapcsolódni. Érthető okokból ugye. Ez volt az első hiba.

Erre mondta hogy nem tűri, hogy bárki parancsolgasson neki, előhozta amiket velem kapcsolatban sérelmez stb. Mondtam neki mint aki megérezte és felfogta a bajt, hogy akkor oké, de akkor zártabb körű, csajos buli legyen valamelyik barátnőjénél, és ne kint a fertőben, a szombat éjszakai nagyvilágban. De itt már ez sem segített, végül odáig ment, hogy ő be szeretné fejezni.

Erre ideges lettem, hogy megcsalt, én mégis adok neki egy esélyt, erre meg ő szakít, és az üzenetemet azzal zártam, hogy én ennél sokkalt jobbat érdemlek. Ez volt a második hiba. Ugye ez volt július 19.-én.

Másnap azt válaszolta, hogy na ha én jobbat érdemlek, akkor sok sikert kíván legalább nem lesz bűntudata és könnyen tovább tud lépni ha én ilyen könnyen letudtam zárni. Megsértődött. Aznap még megkérdeztem, hogy szeret e még, azt válaszolta, hogy már nem annyira mint régen.

Aztán napra pontosan egy hét múlva ráírtam július 27.-én (egy hétig semmilyen módon nem beszéltünk addig 20.-a óta) és megint felhoztam egy esetleges folytatást.

Továbbra is azt mondta, hogy nem szeretné folytatni, és ő már teljesen túllépett, és SZINTE már nem is szeret.

Be is indult nála a "lezártam" gépezet, átfestette a haját, fel tett két képet róla a face-re, elveszni kíván a like-okban. Bár ezt mindig csinálta, tudni kell róla, hogy nagyon önbizalom hiányos, sosem volt sok barátja, kapcsolata is komoly nem volt. Igaz volt egy kétéves kapcsolata, de mint kiderült a két év alatt szénné csalta a fiatalember, nem nézte sokba így ezt csak a hossza miatt nem nagyon lehet komolynak nevezni. Volt még két kapcsolata, de ezek két-három hétnél nem tartottak tovább, mindkettőnél a fiúk szakítottak. Van egy pár betegsége, és érzelmileg és lelkileg is labilis. Nem az a fajta aki könnyen találna elfogadó partnert hosszú távon egy komoly kapcsolatban.

Ti mit gondoltok, mennyire gondolhatta ezt komolyan? És egy hét alatt így letudta volna zárni? Egyik héten még "nem annyira szeret már mint régen" következő héten meg "szinte nem szeret már"

Amit én gondolok: Ha jobban megfigyeltétek külön kiemeltem hogy milyen történéseknél követtem el hibákat, és érdekes módon onnantól kezdett drasztikusan romlani hozzám és a kapcsolatunkhoz fűződő hozzáállása.

Ugye a bulizás miatti nem tetszésem indította el a lavinát, de ha megnézitek a történéseket az "Én ennél sokkal jobbat érdemlek" kijelentésem érintette a legmélyebben. Ezután jöttek hirtelen hogy ő már túl tette magát (mivel ugye kijelentése alapján azt hitte, hogy én is) meg hogy már alig szeret.

Szerintem meg csak ki akarja élni magát, bulizni akar, amit én először nem akartam neki megengedni, a többet érdemlek szöveg miatt meg bevágta még a durcát is. Azt azért meg egyszer sem mondta ki, hogy NEM szeret. Miért nem hazudja legalább ezt ha annyira le akar koptatni egy életre. Szerintem talomba hagy, és majd ha ő úgy látja "elővesz a fiókból". Persze ez mocskosul rosszul esik, a fene tudja hogy addig hány fiúval "részegedik le" a bulikban, én meg nem szeretnék szamár lenni ha a lovak már mind megdöglöttek.

De közben a mérleg másik oldalán meg ott van hogy szeretem, és folytatni is szeretném. És tényleg nem nagyon tudna egy komoly barátot találni egy tartós kapcsolatra, már csak az eddigi tapasztalatok alapján sem, az a végtelen önbizalomhiány sem véletlenül figyel ott. Fene egy eset ez. Július 27.-e óta semmilyen módon nem tartjuk a kapcsolatot, én direkt nem írok rá, nem szaladok utána, hagy érezze a hiányomat, és azt hogy futó alkalmaktól többet és hosszabat nem kap, illetve nem talál.

Ti mit gondoltok erről? Lehet hogy egyszer még visszajön hozzám és tényleg csak a korlátozásom és a sértésem miatt szakított? Vagy bele is mesélek dolgokat? Bármi jöhet, tapasztalat, tanács, vélemény, de kulturált módon ha kérhetem.

Ő 19, én 26