Egyedülálló nők! Ti mennyire érzitek ezt az állapotot átmenetinek, vagy éppen inkább véglegesnek?

Egyedülálló vagyok,de tudnék rajta változtatni. Éppen ezért átmenetinek érzem. 32

24 éves vagyok, beb-szna, ha már temetném a szociális életemet :D

31 éves vagyok, lassan 10 éve egyedül (hacsak nem történik valami változás mostanában). Nem erőltetem a társkeresést. Az exem a lehető legrosszabbkor hagyott el, de megértem, miért tette, csak én még többet kaptam abból a teherből azután, és amiatt hoztam azt a döntést, hogy oké, akkor előbb attól a tehertől szabaduljunk meg, azt érjem el, addig nem keresek társat. Ehhez évekre volt szükség, de ennél hatékonyabb nem tudtam volna lenni ugyanezekkel a körülményekkel. Nemrég alakult úgy, hogy most már beengedhetek egy társat az életembe, de nem erőltetem. Megszoktam az egyedüllétet is, szóval ha ez végleges, ezt is elfogadom, azokat meg, akik ezzel nyaggatnak, leépítem. Most nem tudnám megmondani, hogy ez végleges-e vagy sem, mivel arra is nyitott vagyok, hogy legyen párom és az egyedüllét sem roppant össze. Szexkapcsolatra nem vagyok nyitott, pedig arra bőven akadna jelentkező...