Van olyan, aki szakított a párjával, de később megbánta ezt a tettét?

Én a másik oldalon voltam eddig, vagyis az exem megbánta, hogy szakított velem.

Nekem elég nehéz volt túltenni magam azon, hogy ő eldob egy menthető kapcsolatot. Aztán persze ismerkedni kezdett, stb. Sok mindent hallottam róla a közös ismerősöktől, nem kellett nyomozgatni, hogy mit csinál. :(

Aztán egyszer csak, hetekkel később, rám írt, hogy mi újság, mit csinálok, stb. Mintha mi sem történt volna, és mi lennék a legjobb haverok. Kíváncsi voltam, mit akar, válaszoltam.

Aztán kibújt a szög a zsákból, hogy már bánja a szakítást, és visszajönne, kezdjük újra, stb. Én meg beintettem neki!

Ha akkor és ott eldöntötte, hogy már nem kellek, én meg végre túltettem magam rajta, akkor nem fogok újra belemászni egy ilyen kapcsolatba. Voltak rossz dolgok, és ezeket is átértékeltem, és a jókat is. Ráadásul én is tudok makacs lenni, ha valaminek egyszer kimondtuk a végét, akkor legyen vége, és kész.

Úgy voltam vele, hogy majd megtanulja a maga kárán, hogy nem lehet szórakozni mások érzelmeivel, és nem ő dönti el egyedül, hogy együtt leszünk-e. Nem rá vártam, hogy kegyeskedjen megbocsájtani.

Szóval kérdező, lehet, hogy te most azon agyalsz, hogy visszamenj-e, de akkor mi van, ha már nincs hová?

Mi fél év után újra összejöttünk.

De megint szakítottunk. Vannak buktatói de NEM EZÉRT..

hiányoztak az alapok..

Ha az megvan bármi lehet:)) drukkolok nektek:)

két napja szakítottunk fél év után..de vergődtünk nem szeretett eléggé.. :(

Hát én meg már betáraztam esélyes pasikat magamnak közben tudom hogy csúnyán hangzik :D .... ez van!

Figyelj, bármi lehet! Egy szakítás is lehet dühből..

Én is képtelen vagyok elhinni hogy ha két ember szereti egymást miért nem oldják meg a problémát..nagyon nehéz egy párkapcsolatot fenntartani, tény..sokszor épp a beszélgetések kapcsán adtuk talán a másiknak is a sebeket..most már arra gondolok../bár nem hiszem hogy döntő lenne/

ne is tárazz be :)) én sem direkt tettem, alakult. /Csak barátok!!/ nem is lehet kétfelé szeretni!

Nálam jobban senki nem szenved én végigokádtam az éjszakát aznap, majdnem. És tudom hogy ő is szenved de nem fogja megtenni az első lépést se ő se én ..olyan helyzetbe hozta magát. Nagyon nehéz ez. Úgy érzem mintha egy darabot elvettek volna belőlem..és jön a karácsony, tavaly végigcsináltam néha elbőgtem magam de érdekes az egyik legjobb karácsony lett anyuékkal..:)

Az őszinteség sokat segít ülj le, és írj levelet neki vagy ha nem akarod, naplót..én írtam neki leveleket majd minden nap bár nem akartam elküldeni.:)..

..folytatom..engem dobott annó, én tiszteletben tartottam a döntését..de nem fogadtam el! Egy hónappal később beszéltem vele mondtam legalább barátok maradjunk. Semmi nem történt, nem keresett..se újévkor..néha ráírtam mi van vele..semmi válasz.. /később megtudtam egy kolleganője tetszett meg neki/.. februárban nem teljesen véletlen összefutottunk mondtam hogy szeretem és nem akarom elveszíteni mint embert!! Nem szólt semmit..aztán meghalt anyuja akkor írt rám akkor jöttünk össze. De nálunk hiányzott az alap /részéről/..azért nem működik..de lehet visszaút ha eléggé kitartó vagy: engem zaklatással is vádolt :D a barátai előtt titkolt később..:) jó nagy barom vagyok azt gondoltam mégis működni fog hiszen mostanában jól voltunk.

De látod..egy veszekedéskor a fejemhez vágta hogy Vége.

Én már belefáradtam hogy visszanyaljam magam hozzá nem tudom ő fogja-e..? Most kivárom, ha kell, tavaszig is..:D

Érdekes nem hiányzik annyira. Lettek barátaim /fiú/ talán azért. de ha most idejönne teketória nélkül a nyakába ugranék mi volt hogy együtt laktunk napokig-gondolhatod mennyire szeretem én is:) De felülírja az a sok bántás amit kaptam tőle /exbarinők felbukkanása, a lakásban!!/ most a sorsra bízom de Te ne add fel, ritka kincs igenis ha két ember szereti egymást nem szabadna mindent eldobni:((( mi párterápiában is gondolkoztunk..!

Én drukkolok nektek! Mit veszíthetsz?? max. a büszkeséged. ééééés?:)))..csak bátran, merjél küzdeni az álmokért!

/ez olyan amerikás lett nem?? :) /