Jól döntöttem, hogy szakítottam?

2 hónapja ismerkedtem meg egy iszonyat rendes, nagyvonalú, figyelmes pasival, aki még jól is néz ki és teljesen belém is szeretett. Viszont én nem...szeretem, tisztelem, de nem szerelemmel.Sokat agyaltam, hogy van-e így értelme a dolognak.De úgy érzem, nincs. Tegnap megmondtam neki, hogy sokat hezitálok(plusz amit nem mondtam neki, az az, hogy a szexet se nagyon kívánom vele és a "kis dolgai, szokásai" idegesítenek, ami ugye annak a jele, hogy tényleg nem vagyok szerelmes) és szakítottunk. Viszont most hiányzik és sajnálom őt :/ Tényleg nagyon rendes és rengeteget tett értem már ez a rövid idő alatt is.Szerintetek jól döntöttem? Azt még hozzáteszem, hogy maga a kapcsolat, az elköteleződés gondolata is megijeszett, szeretek szingli lenni, elég önálló személyiség vagyok.

20L