Szemét vagyok, ha szakítok? Mi a megoldás a "közös barátok" problémára?

Ismerem a férfit régóta, de alig 1 hónapja vagyunk együtt. Az anyukáját 2 hete ismerem, egy igazi aranyszìvű nő. De úgy érzem a barátom túlságosan a szoknyája alá bújik, és az anyja is arra utalgat, hogy most legalább én vigyázok a fiára, meg ne sértsem meg, mert öngyilkos hajlamú. Ráadásul volt egy olyan megszólalása az anyjának, hogy az a terve, hogy két szintes ház, felsőben mi, alsóban ők, hogy közel maradjunk.

Meg a kereszténységet is próbálja rámtukmálni.

A vicc az, hogy olyanokban próbál megváltoztatni, amiről a barátomnak meséltem, mint pl ezt is, hogy nem vagyok vallásos.

Meg meséltem az évekkel ezelőtti öngyilkossági kísérletemről, utána meg az anyja mondogatta, hogy mindig van kiút, ne aggódjak, vele bármit megbeszélhetek. Beszéltem már erről a barátomnak, hogy kicsit szedje már

össze magát, de hiába.

Szóval úgy döntöttem

szakítani fogok ma, de egyrészt ugyanoda járunk szórakozni, közös baráti a baráti kör is. Félek én lennék a szemét.

Tényleg tündér egy család, de ez nekem sok, és nem tervezem második anyukaként egy túlbuzgó anyósjelölttel a hátamban leélni az életem.