Szakított a barátnőm. Olyan indokokkal, hogy ő egyedül akar lenni, hogy nem tudna és nem is akarna most szeretni senkit, és azt se akarja, hogy őt szeressék. Hogy fél az érzéseitől. Végig sírt és csókkal váltunk. Reméljek még?

Tehát 21 éves lány. Volt egy 4 éves párkapcsolata amiben sokat veszekedett a párjával és élete legrosszabb 4 évének mondta. Velem kb 2 hónap után jött össze a 4 éves kapcsolata után. 4 hónapig voltunk együtt. Valahogy ennyi idő után hagyta el a 4 éves párkapcsolatát is össze jött egy másikkal. 2 hónapig volt vele és vissza ment a 4 éves kapcsolathoz. Én törődtem vele. Figyeltem rá és ez neki új volt,hogy valaki jó hozzá. Hogy valaki törődik vele. Mindíg ott voltam ha baj volt. Viszont hagytam is, hogy álljon a saját lábán. Ha kellett irányítottam, de sosem parancsolgattam. Olyanokat írt/mondott, hogy örül,hogy vagyok neki hogy nem akar elveszíteni. Láttam is a szemében a viselkedésén,hogy tényleg szeret velem lenni. Viszont szont tudni kell azt is róla, hogy nagyon zárkózott. Nincsenek barátai. Hogy nem fogadja el magát. És nehezen vagy egyáltalán nem is lehetett vele meg beszélni a problémákat az érzéseit .

Nem bízott meg bennem teljesen az előző 4 éves kapcsolata és az egykori barátai miatt mert nagyon át verték. Sose veszekedtünk és el kezdett megnyílni nekem érzelmileg. Ezekkel az indokokkal amikkel szakított engem is nagyon össze zavart és szakítás után pár nappal össze is vesztünk. Nagyon csúnyán meg bántottuk egymást. Viszont tényleg lehetséges, Hogy talán tényleg azért szakított mert meg ijedt volna az új dolgoktól? Hogy valakibe nagyon bele szerethet? Hogy valaki törődik vele? Tényleg össze zavarodott volna?? Tényleg félhet az érzéseitől? És valaha még visszakaphatom???