Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítás után meddig fordulnak elő kontrollálhatlan sírógörcsök?
Vagy csak szimplán "bármikor képes lennék magam elbőgni" állapot?
Tudom, ez egyéni,de érdekelnek a tapasztalatok. Próbálom magam lefoglalni, pozitívan gondolkodni, stb., de az üres pillanatokban rögtön befurakszik a lelkembe a kétségbeesés, a magány, az "összedől a világ" érzése, és ilyenkor rögtön elkap a sírás.Mondjuk még csak 2 napja történt. De nagyon labilisnak érzem magam, és nagyon hiányzik, annak ellenére hogy nem szerettem már igazán, és nem láttam a kapcsolat jövőjét.
Szerintem ez nagyon sokmindentol fugg.Emberfuggo,attol is hogy mennyi idot voltatok együtt,ki szakitott stb...
Jó csinálod,hogy próbálod magad lefoglalni.S minnél kevesebbet gondolni rá.
Azt mondják, fele annyi idő a gyász, mint ameddig tartott.
De szerintem max pár hét, utána szelídül a fájdalom. Meg kell szokni az új élethelyzetet, amiben ő már nincs, ha ez megtörténik, utána egyre kevesebbet fog foglalkoztatni.
Kitartást neked!
Több éve volt egy szakításom, eléggé megviselt, nálam is megvoltak ezek a sírógörcsök.
Egyre könnyebb lesz idővel! Az első hónap szerintem nehéz, de utána egyre jobb lesz. Foglald le magad, sportolj, kezdj bele új hobbiba, ismerkedj, barátnőzz, légy a családtagokkal.
És próbálj nem gondolni rá. Ha rágondolsz, akkor is próbálj arra gondolni, hogy ennek így kellett lennie és ennél jobb dolgok várnak rád. És őrizd meg a szép emlékeket nyugodtan, de ha kell, akkor gondolj vissza a rossz dolgokra is , ami miatt jobb, hogy vége.
Ha kell utáld, ha kell tiltsd le..Ahogy akarod, ahogy könnyebb feldolgozni.
Egyet ne tegyél: ne keresd. Ha ő szakított, akkor keressen ő, ha megbánta vagy akar valamit, ne pitizz neki, hogy vegyen vissza.
Még ha most nem is gondolnál erre, de nagyon sokan szoktak így írogatni az exnek szakítás után. Ne tedd szerintem, csak ha ő is akar nyitni.
Köszönöm mindenkinek.
Igen, sajnos már beszéltünk is egymással, mert igazából ölelkezve, csókolózva váltunk el, nem haraggal. Én mondtam ki, hogy legyen vége, de rettentően nehezen esett. Ő volt az első olyan kapcsolatom, ahol megbecsültek, foglalkoztak az érzéseimmel, rengeteg törődést és szeretetet kaptam tőle, amiben előtte igencsak hiányt szenvedtem. Részemről tudtam az utóbbi időben, hogy nem vagyok szerelmes, nincs meg az a lelki összhang, amire szükségem lenne, ezért egyre inkább gyötrődtem, és végül bevallottam magamnak, hogy ez már csak időhúzás, és soha nem lesz könnyebb megtenni. De rettentően fáj, főleg mert ő tényleg ÚGY nézett rám, és bűntudatom is van amiatt, hogy én ezt nem tudtam viszonozni, néha úgy érzem, csak a "selejtes", kapcsolatra alkalmatlan emberekbe tudok beleszeretni. Azzal, hogy nem szerettem belé, csak szerettem , mint embert, úgy érzem, hogy nem becsültem meg őt, pedig tudom, hogy a szerelem érzése nem döntés kérdése. Egyébként úgy gondolom, társfüggő is vagyok, mert az előző-igencsak rossz- kapcsolatomból is rettenetesen nehezen léptem ki. Nehéz ilyenkor megbirkózni ezzel a hatalmas üresség érzéssel, ami minden lehetséges "védtelen pillanatban" elkap.
Utolsó, sajnálom, ha esetleg szeretnél beszélgetni,írj privit. Kitartást neked is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!