Nem tudom elengedni, hogy dolgozzam fel hogy vége?

Az a legrosszabb, amikor közös jövő tervezés/építés közben hagynak el, mert akkor úgy tűnik, hogy hirtelen 180 fokos fordulatot vesz minden (mi közösen nézegettünk házat, hogy mi legyen a közös otthonunk, ott jött a bejelentés, hogy ne ingatlant nézzünk, hanem külön menjünk).

Első körben adj magadnak időt, hogy ez nem 2 perc lesz.

Másrészt ne nézegesd, szedd le FB-ról, és egyéb helyekről, ne azt lásd, hogy ő milyen boldog a haverokkal, ne rajta pörögj, hanem próbáld meg elengedni. Ahogy mondtam ehhez idő kell, nekem több mint 1 évembe tellett, és ehhez mindenképpen kellett, hogy ne őt lássam minden percemben

Másodszor írod le, hogy nagyon jól érzi magát.

Igen, bizonyára. De ez mit számít?

Neked nem arra kellene koncentrálnod, hogy ő hogyan érzi magát, hanem arra, hogy Te hogyan érzed.

Azt mondtad, hogy nem működött. Innentől inkább próbáld meg összeszedni magad (ha 1 hónapig tart, akkor addig, ha 1 évig, akkor meg addig), tanulj a hibáidból, és gondod végig, hogy a következő kapcsolatban milyen hibákat nem fogsz a párodtól sem elfogadni.

Próbálj arra koncentrálni, hogy azt követően a mostani tapasztalataiddal okosabban egy olyan kapcsolatot találj, aki tényleg megbecsül, akivel lehet valóban közös jövőt megalapozni.

Piszok nehéz? Igen! De hidd el, ki lehet mászni ebből, én sokkal idősebb voltam, mikor a barátnőm bejelentette, hogy közös jövő helyett közös megegyezéssel szakítás jön, és mégis sikerült talpra állni, összeszedni magam, és rengeteget tanultam abból, hogy én milyen hibákat követtem el. Azzal meg nem foglalkozom, hogy ő hol hibázott, azt a részt majd ő megoldja magában (ha akarja)

Van egy mondas : ne sirj azert mert vege lett, hanem orulj annak, hogy megtortent...

Gondolj arra, hogy minden parkapcsolatban rengeteget fejlodik az ember.

Persze, hogy most rossz, hisz 4 ev alatt egymashoz szoktatok- nottetek. De ahogy te is leirod, nem mukodott.

Most gyaszold meg magadban kicsit, es valoban ne erdekeljen mit csinal o. Vegulis mi a celod? Osszejonni vele meg egyszer? Hogy ugyanoda jussatok ahova elotte? Vagy csak neman szenvedni?

Hagyj magadnak idot es gondolj inkabb arra, hogy ezzel megteremtetted magadnak a lehetoseget, hogy olyan kapcsolatot talalj, ahol valoban egymasnak valok vagytok. Nem kell uldogelni a langyos kakiban, csak mert az biztonsagot ad.

Tombold ki magad, ne keresd mindenaron.

Ja es nem tudhatod, o hogy erzi magat, nem vagy a fejeben.

Egyreszt ha mar egy mukodeskeptelen kapcsolat volt, akkor normalis, hogy felszabadul tole az ember, meg akkor is, ha neha depizik es visszakivanja az egeszet, es ugy tesz mintha semmi nem lenne.

Masreszt nem tudhatod, hogy a bulikba menekules + lanyokkal haverkodas nem-e egyfajta menekules, hogy ne otthon uljon a sajat gondolataival?

"De nem működött az egész kapcsolat, nem tettük egymást boldoggá...

Rengetegszer kezdtük újra, javítottuk meg...de mégis ugyanott vagyunk, hogy nem jó a kapcsolat "

Ez a lényeg. Többször is próbáltátok visszahozni, nem sikerült. Ne félj, nem áll meg a világ, szerintem természetes, hogy hiányzik, hiszen össze voltatok szokva.

Nem írtad, hogy konkrétan miben/mikben nyilvánult meg, hogy nem működött, nem vagytok boldogok? ..

Valószínűsítem, hogy a szerelem már elmúlt, - és ez önmagában nem feltétlenül baj-, de a "haverok vagyunk" kijelentésből arra következtetek, hogy a szenvedély sem volt már meg nálatok.. Ez neked sem a legjobb, ráérsz majd 40 évesen beletörődni és csendesen kötődni, hidd el.

Másrészt, ha szereted a párod, akkor azt akarod, hogy ő is boldog legyen. Egy már inkább csak "haveri", langyos kapcsolat ezek szerint nem elégítette ki, és szerintem téged sem. Csak ugye a megszokás és a biztonság hiányzik, meg nyilván ő is, mint ember..

Hosszú távon gondolkodj: Simán megunnátok ezt hamar újra, pláne ha már 30-40 évesen kattantok be, hogy valami hiányzik, ás mást akarsz, nem a langyos vizet...

Én azt mondom, hogy épp időben léptétek ezt meg, most kell tapasztalnotok és élnetek, hogy később ez alapján tudjatok mérlegelni és élni, dönteni, kitartani valaki mellett.

(Hasonló cipőben vagyok, bár képtelen a szakításra, de egy ideje én is kibillentem egy rosszabb állapotba. Én is tudom, hogy most jó így, de nem tudom, hogy x év múlva nem lesz-e rosszabb vagy bukok ki - akár én, akár a másik. Szóval ne bánd, hogy így történt, szerintem te is csak túlságosan ragaszkodsz, de a fenti leírásod alapján inkább csak a múlthoz.)

26N

41 évesen mondom /nő vagyok/ fogjátok még látni egymást...de nem mindegy Te milyen állapotban leszel!

Évek múlva, egyszer, előbukkan, szinte biztos lehetsz benne..nem múlhatnak el ezek a szerelmek nyomtalanul, tapasztalataim szerintem...! Hidd el fogod még látni..de ez egy dolog.. erre most ne gondolj csak tudd..

Viszont: az, hogy szétmentetek, nem volt véletlen, azok soha sincsenek. Mi 7x! szakítottunk két év alatt, kb. egy évig haldoklott a dolog, a lelkem teljesen, önbecsülésem nulla:(..idegroncs lettem de akartam, mert én is akartam nagyon... nagyon szerettem, babát is terveztünk, én minden reggel az első pillanatban rá gondolok még most is..utoljára egy hónapja mentünk szét. És mindig ő tiltogat le stb. semmi oka rá csak nem működik szerinte /=nem is akarta/........ma számoltam össze hogy a fele tényleg szenvedés volt, időben.

Túllépni nem kell nem lehet, eltemetni igen de van egy nagyon jó hírem! El fog homályulni az emléke az embert a Jóisten olyannak teremtette amilyen, és ez nem véletlen, kibírjuk ezt meg mást is ne hidd hogy csak neked rossz, és csak te szenvedsz míg a világ boldogan forog tovább ez egy beszűkült tudatállapot most.. nálam most kezd múlni több mint egy hónap után ennek oka az hogy több udvarlóm akadt...NEM járok senkivel, semmi...de a remény az ami éltet hogy megtehetném, nálam ennyi a titok..Kutyaharapást szőrével!:D...mondjuk új párkapcsolatot ezért nem illik kezdeni-nem is sikerülne én is bőgök itt is, ott is, hirtelen, nevetésből átcsap bőgésbe a legváratlanabb helyzetben! Ez ijesztő. Igen, és nagyon fájdalmas, pontosan tudom mit érzel. Nem a fájdalom az ami bánt hanem a csalódottság, a kudarc!!!!... a fájdalom bennem is ott van, minden nap, most is tudnék bőgni, de NEM érzem már azt amit az első hetekben, ..amit írtál..el fog múlni de ahhoz az kell hogy eltereld a gondolataid nehéz lesz nálam nem vált be a kösd le magad, már bárhová mentem azért jutott ott is eszembe mert folyton mentem...!! Érted!? Hozzácsatoltam már az érzést, marha nehéz.

Mondom igazából az segít hogy vannak udvarlók, barátok!!! akiknek kibeszélhetsz feszkót, stb.. és nem szégyen sírni!

És igen, meg kell gyászolni egy kapcsolatot!!!

És hidd el fogsz még boldog lenni, fiatal vagy még előtted az Élet! Én sem hittem el de működik pedig életem szerelme volt azt kell mondanom.:((..és én már pár kapcsolatot, szakítást, válást túléltem. De ez most mindent vitt:(((

nagyon sajnálom, érző szívű ember megszenvedi ezt sajnos.

írhatsz privátot ha nagyon nem bírod már..

Nekem igazából az segít még elterelni hogy vannak intéznivalóim stb..:D.. de esténként, éjszaka, stb.az álmaimban most is ott van /már ritkább/..ki kell bekkelni ezt az időszakot ha elég ügyes vagy a saját hasznodra is tudod fordítani..nekem pl. sokkal több időm jut a fiamra stb! Nem veszekszem, nem vagyok megalázva a párom által, jobban érzem magam a bőrömben!! és ezt látják a pasik is!:)):D a régi udvarlómmal nemrég jöttünk khhmm össze futólag pl. sosem hittem volna de rohadtul nem jutott az exem az eszembe miközben a kezét fogtam a padon és ő simogatott:) Én "csak" ennyit kívánok Neked és tudd: ha ezen túljutsz meg fogsz lélekben erősödni és soha többet nem fog így senki a padlóra tenni ezt garantálom!! nem azért mert falat emelsz magad köré hanem meg fogod látni hogy minden OKKAL! történt, nem TI szúrtátok el, lehet ha megpróbáljátok megbeszélni se lett volna semmi..!

Lehet úgy jársz mint én, pszichiátria, orvosi ügyelet stb. ezt nem kívánom.. egymás rágalmazása, alaptalanul, volt itt már a végén minden :D..

Úgyhogy fel a fejjel kislány:)!!!! NEM vagy egyedül.

Én sem véletlenül kerültem most ide..:P

El fog múlni csak próbáld meg elengedni!!! ne őt, a problémát!!!! Most az a legfontosabb hogy magadat rakd össze!! K..va nehéz, igen! És milyen sokan átélik sajnos.

Te sem leszel kivétel nyugi:)

Mondjuk a jóisten ezt a "bekötést" rosszul végezte, rajtunk, szerintem!:D

És akkor fogod megtalálni a szerelmet amikor nem keresed pl.itt én levelezek egy sráccal pont egy sirámomnál írt rám ITT..! Fene se gondolta volna akkor de elég jóban lettünk napi szinten kapcsolatban, boldogan köpködjük az exet..nemsoká találkozunk is:)

Hidd el ő sem érzi magát olyan frankón a haverjaival, azokkal úgyis csak vetélytársak ne hidd hogy puszipajtások és susognak egymás közt, mint mi, nők..!:) Ugyan..!

Az hogy piálni elmennek más tészta. Állítólag a pasik később kapcsolnak először felszabadultnak érzik magukat aztán kezdenek gondolkozni..! Mi már 6x visszatáncoltunk volt amikor fél év után..de ha NEM illetek össze lehet még hálát is fogsz adni az égnek mint mostanában én hogy nem folytattad. Tudod, sokszor már tök kívülről látom az egész két évet és rájöttem totál nem szerettem, ő veszített többet..mindig én tepertem:((....és ez már kifejezetten felszabadít és néha már boldog is tudok lenni ami Te biztos nem voltál az elmúlt években! Hidd el a Jóistennek minden egyes emberrel célja van, nem mi irányítunk..

Bárhogy is fáj.. próbáld meg a méltóságod megőrizni egyenlőre sajnos ez az egy, amibe kapaszkodhatsz:)

nem kell csinálnod semmit Ti megpróbáltatok mindent.

Fogadd el és ENGEDD EL..a dolgot!

Írj neki búcsúlevelet én kb. 15-öt írtam de nem küldtem el...és dobd a Dunába...kösd egy lufira.. majd ha itt lesz az idő és meggyászoltad..!

Szeretettel:

A.

8-as vagyok megint, 7-es utolsó mondata nagyon igaz..!!!!!

És igen próbáld meg elfogadni hogy nem páros vagy, tudom, egy nőnek ez marha nehéz...de én már tíz éve vagyok tkp.egyedül életem egyik legszebb időszaka a válás utáni pár évem volt, kisfiammal, nyugalomban!, teljes összhangban:)

Most már ő is érettségizett sza nyomasztó az egyedüllét de nem tudok mit tenni, viszont próbálom kiélvezni a helyzet előnyeit hidd el mindennek megvan...de ezt meg fogod látni!! És ebben biztos lehetsz! Az élet az egyik kezével elvesz de a másikal ad /avagy ahol egy ajtó bezárul ott mindig nyílik egy másik és egyéb oravecnórás idézetek:D/

amúgy én könyvtárba járok rengeteget! elkezdtem egy tanfolyamot. Néha írok az exemnek egy szemrehányó levelet...:P És az exszeretőmmel randizgatok meg hálok.:D

bocsánat.

Szóval fel a fejjel innen már csak felfelé van út..!

:)