30 évesen mindent elölről kezdeni?

8-as vagyok:

bár nagy pofon volt a válásom, de enélkül sosem lehettem volna anya. a volt férjem is, én is teljesen egészségesek voltunk, de 6 évig nem jött a baba.

a (mostani, és tutira az utolsó) férjemmel viszont 2 hónap után összejött.

persze a válás időszakában én is ugyanolyan nyomorultul éreztem magam, mint a kérdező. sőt, nekem utána jött a feketeleves, a randizgatások, egy rövid, de méltatlan kapcsolat... aztán jött a 180 fokos fordulat:)

Exem 32 évesen hagytam el, most 34... neki sem lenne késő semmihez (a párom is 34 éves), de teljesen magába roskadt, ő mindenkiben csalódott, elege van a nőkből...

Ha normálisan állna az életéhez, és elfogadná, hogy nem ok nélkül hagytam el, és változtatna magán (belsőre értem), akkor találhatna nem egy olyan nőt, aki odavan érte.

De míg csak kesereg, átkozódik és utálja a nőket meg magát, addig mit vár?

Kérdező, ne keseredj el, semmiről! nem vagy lekésve :)

Kérdező megértelek. Én jövőre leszek 30, 5 éves kapcsolat után egyedül. B arátnők nincsenek, mindenki férjhez ment gyereket szült.

Én is szeretnék, de esélytelen, mert a normális pasik már megházasodtak:(

“mert a normális pasik már megházasodtak“

Harminc feletti egyedülálló, férfiként mondom, hogy ez hatalmas tévedés.

Sok normális ember van egyedül, millió okból, ha egyet sem látsz, akkor lehet, hogy a kiválasztási szempontokban van a probléma.

"Visszaköltöztem apámhoz, elmondani nem tuudom, milyen rossz érzés"

Pontosan tudom. Harminc felett költöztem vissza anyámhoz (milyen egy harmincas férfi, aki az anyjával él?). Imádom a mamám, de pokol volt minden szempontból.

Kellett háromnegyed év, mire rendbe dobtam a pénzügyeim, az életem, el tudtam megint költözni. Mit ne mondjak, kisimultak a ráncaim. Neked is csak ezt tudom tanácsolni, adj időt magadnak, de ha csak lehet próbálj meg elmozdulni otthonról akár egyedül is, szerintem párt találni is könnyebb, ha az ember nyugodt háttérrel bír.