Előlről kezdenétek mindent ha lehetne?

Nem. A lányom miatt nem. Nyilván lenne gyerekem, de nem hinném, hogy Ő. Beragyogja mindenki napját az álmos hétfőn reggeleken, imádok az anyukája lenni. Amikor decemberben rengeteget dolgoztam, estefelé írt, hogy hiányzom, a vacsi sem olyan, mint velem. Ezek a dolgok biztosan hiányoznának. Férjemmel is boldogok vagyunk, lehet, ő sem lenne velem. Vannak dolgok, amiket bánok, de nem kezdenék semmit új lappal. :)

Szakmámat nem szeretem, de jól keresek vele, úgyhogy jó ez így, ahogy van. :)

Én igen, azzal a tudással, ami most a birtokunkban van, de nem magam miatt, hanem anyukám miatt. Én teljesen meg vagyok elégedve a jelenlegi életemmel és nagyon boldog vagyok benne, semmin nem változtatnék.

Anyukámnak nagyon rossz volt a gyerekkora, a munkahelyén is sok volt a stressz, daganatos lett 12 évvel ezelőtt és most februárban 56 évesen meghalt. A betegségének egyik alapja az a gyerekkora - az anyja, a másik az, hogy nem állt ki saját magáért, a harmadik a munkahelyi konfliktusokat nem tudta kezelni.

Ha most vissza lehetne menni azt kívánnám, hogy a mai ismereteinek a birtokában változtassa meg saját magát, álljon ki magáért, tiltsa ki életéből az anyját, aki egy szadista energiavámpír, és tanulja meg a konfliktuskezelést. Ezek tudatában a betegsége se alakulna ki és még ma is élhetne.

Egyetlen pontra, ahol összeköltöztünk a mostohaanyámmal.

Soha nem szabadott volna megtörténnie, akkor nem lennék bulimiás, meg kajazavaros - bár vszeg a páromat sem ismerném, aki viszont az életet jelenti számomra - és viszont :)

Visszamennék és

- nem engedném, hogy kivegyék a mandulámat (bár nem tudom, hogy akadályozhatnám meg 8 évesen)

- jobban tanulnék

- nem szoknék rá a cigire

- nyelveket tanulnék

- nem ismerkednék meg az első férjemmel

- 18 évesen elhagynám anyámat (egy lélekgyilkos alkoholista volt)

- kitelepülnék Svájcba

Írjátok, hogy azért nem mennétek vissza, mert akkor nem találkoznátok azokkal a szeretteitekkel, akik később léptek az életetekbe. Én úgy képzelem el, hogy a legfontosabbakkal mindenképpen összehozna az élet, csak mondjuk nem akkor és nem úgy...

Úgyhogy visszamennék. Vagy akkor kezdeném, amikor iskolába mentem (különc voltam kicsit, sokszor kinéztek, bántottak, de a mai eszemmel jobban viselném), vagy az érettségim után, mert akkor nem dolgozni mentem volna, hanem tovább tanulok.

Elsőre rá akartam vágni, hogy egészen általános iskoláig mennék vissza, más gimit választanék. Vagy akár még korábbra. A szüleim házasságát nem tudnám megmenteni, de a mostani tapasztalatommal a személyiségemen is változtatnék - nem lennék ennyire visszahúzódó, nagyon tönkretett anno a szülők válása.

Viszont nálam is igaz az, hogy akkor sok olyan kimaradt volna az életemből, ami viszont jó dolog. Nem tudom, mi lenne a másik lehetőség, jobb vagy rosszabb, de ugyanez biztosan nem.

Pl. rossz egyetemet választottam, de az ottani barátok vittek bele az egyik hobbimba, ami által a páromat megismertem. Más szakmával az egész folyamat eltűnne.

Ha már elmélet: inkább olyan sliders-módra próbálnám ki. :P Szívesen megnézném a más alternatívákat, amiket a más döntések hoznának magukkal.