Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Rosszul gondolkozok?
Hosszú lett, elnézést érte. Köszönöm ha végigolvasod, pláne, ha válaszolsz, tanácsolsz. Ha érdekel az előzmény, ezt a kérdést én írtam ki 3 hete:
https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__szaki..
Szóval: Barátnőmmel szakítottunk, hosszú kapcsolat volt (10+ év). Ő eltávolodott tőlem, ennek főképp az volt az oka, hogy ő aktívabb társasági életet (nem bulira kell gondolni) szeretett volna élni, nagyon hiányzik neki, hogy nincsenek spontán megmozdulások, és hogy ez nekem nem annyira fontos. Háromszor is leültünk az elmúlt napokban átbeszélni, kulturált, felnőtt módon sikerült is. Sajnos ő ezt csak most közölte, eddig nem igazán adott hangot annak, hogy ez számára ennyire fontos, így én már csak akkor szembesültem ezzel, amikor magában már hónapokig őrlődött és elhidegült tőlem, barátként, lakótársként tekint rám. Nagyon szeret és nagyon fontos vagyok neki (ez nem csak duma, tudom, hogy így van), de most ez a helyzet. Tudja, hogy ez hiba volt és előbb kellett volna kommunikálnia, de ez most már sajnos nem segít. És most nagyon össze van zavarodva, mert ő nem akar így érezni irántam, de ezt akarattal nem tudja befolyásolni. És mivel nem tudja befolyásolni, nem lát esélyt a folytatásra.
Ha egy pár hónapos kapcsolatról lenne szó, akkor azt hiszem erre akár még rá is bólintanék. De több, mint egy évtizede együtt vagyunk-voltunk, így én azt gondolom (és ezt természetesen neki is elmondtam), hogy ez bár neki most megoldhatatlan gondnak tűnik, szerintem nem reménytelen ez a helyzet. Természetesen nem azt mondom, hogy tutira helyrehozható, DE én csak akkor tudnám valahogy elengedni a dolgot, ha úgy érezném, hogy megtettünk mindent, hogy megmentsük a kapcsolatunkat. Görcsölés nélkül, pár hónapig úgy élni, ahogy arra ő vágyik (félre értés ne essék, ez -mármint hogy sokkal több programot csináljunk-nekem nem esne nehezemre akár életünk végéig sem, csak magamtól lusta voltam megmozdulni), menni, rengeteg ötletem van, ezzel nem lenne gond.
Aztán persze vagy fellobban a szikra újra, vagy nem - de legalább adtunk egy "második" esélyt, megpróbáltuk megmenteni a kapcsolatunkat. Én bármit megtennék -és ezt nem kétségbeesésemben mondom-.
10 év hűségben, szerelemben-szeretetben telt, voltak hullámvölgyek, voltak nagyon szép időszakok. Úgy érzem, hogy nem tudnék túl lenni ezen a kapcsolaton -kb soha-, ha ilyen könnyen elengednénk egymást.
Viszont neki -érthető módon- hetek, hónapok óta ez tölti ki a mindennapjait. Sokáig csak magában őrlődött, (túl sokáig), azóta együtt őrlődünk (jó pár hete). És -szerintem- annyira "rápörgött" már a témára, hogy képtelen egy kicsit elengedni magát (hülyén hangzik így tudom, de biztos értitek hogy értem) és csak egy bűntudattal keveredő búskomorság van rajta egész nap (előbbi gondolom azért, mert ő nem akar bántani, de mégsem tud másképp érezni, utóbbi pedig az egész helyzet miatt), így pedig a helyrehozatal megpróbálása sem megoldható.
Én pedig tanácstalan vagyok. (és persze kétségbeesett). Azért is, mert 10 év rengeteg. Tengernyi emlék, minden összeköt minket, és én őt nagyon szeretem. Ezt elveszíteni hihetetlen sokkoló.
Újrakezdeni mindent iszonyatosan nehéz - nincsenek saját barátok, mehetek haza (egyelőre) anyukám nyakára, meglett férfi létemre, hogy majd valahogy -ki tudja hogy- felépítsem magam. DE. Nem erőszakolhatom ki a szerelmet. Nem is akarom. De ha egy ilyen (mert alapjaiban tényleg boldog volt) kapcsolat és ilyen hosszú kapcsolat ennyire könnyen elengedődik, azzal nem tudok mit kezdeni, nem tudom lezárni, mert csak az marad meg bennem, hogy nem hogy nem tettünk meg mindent, hogy valahogy helyrehozzuk, hanem tulajdonképpen semmit sem tettünk. De egyedül ehhez kevés vagyok. Egyelőre még itt vagyok a közös albérletünkben (ő most nincs itt), valószínű jövő héten hazaköltözöm. Mi lehet a megoldás?
válasza:
válasza:figyu. nem tudom, hány éves vagy, de 10 év alatt húszszor elvehetted volna. gondolom, gyereket, családot akar, te meg csak otthon nézed a tévét, és még most sem veszed a lapot.
Egyetlen megoldásként meg mész haza anyukádhoz, mert se anyagi háttered, se társadalmi háttered nincsen. Erre nem alapozhat egy nő aki erős férjet, családot akar!
nem olvastad el a kérdéseket -megértelek, felérnek egy jókai regénnyel-, csak így nem tudok mit kezdeni a válaszoddal, mert nem arról van szó, amire írtál.
Azért (is) fájna elveszíteni ezt a kapcsolatot, mert mi ezeket a dolgokat meg tudtuk beszélni - mindig is. A házasságot, a gyerekvállalást, a közös házat - mindent. Ezekből sosem volt probléma, mindketten ugyanazt akarjuk/akartuk. Ahogy mondtam is, szó nincs ilyenről, hogy ő házasságot, gyereket akar és ehhez engem nem talál elég erősnek. Ő baráti összejöveteleket, spontán kiruccanásokat akar, nagyobb szociális mozgolódást. Csak ezt nem nyomatékosította időben.
Az anyagi hátteremmel nincs probléma, van pár millió megtakarításom - de egy saját házhoz még nem elég. (lehet hogy rosszul gondolkozom de) ha szakítunk, akkor nem megyek el egyedül egy albérletbe összetörni havi 150 ezerért, hanem egyelőre hazamennék, amíg összeszedem magam - lelkileg, nem anyagilag.
válasza:belenéztem a másik kérdésedbe, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy nincs igazam. A lány a bulizásba menekülne, mert élni akar, ha egyszer otthon a nagy semmi van. Megkérted valaha is a kezét, vagy csak elméletben húzod előtte a mézesmadzagot évek óta? A legtöbb nő annyira büszke, hogy inkább nyeli a könnyeit, de nem mondaná, hogy ez a baja. Hidd el, pontosan tudja, hogy ketyeg a biológiai órája. Ennek MINDEN nő a tudatában van, csak nem mondják. Egy lakást már rég vehettél volna, nem kell várni, míg összejön a 400 milla a rózsadombi házra. Valahova szülni kell!
Ha jót akarsz magadnak, kapd össze magad, kérj még egy esélyt, és ha belemegy, egy-két héten belül kérd meg a kezét és kezdj el nézni saját lakást.
Lehetséges, hogy igazad van - ha így van, akkor viszont hazugságra épült a kapcsolatunk. Egyáltalán nem akart gyereket fiatalon, sőt abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán akar-e. Szülni lenne hova most is, örökalbérletünk van, nevetséges áron.
Az általad közölt infókkal akkor sem tudok mit kezdeni (látszik, hogy max belenéztél, el nem olvastad egyiket sem), lánykérésről szó sem lehet, gondolj már bele, hogy egy olyan helyzetről beszélünk, amikor a lány kiábrándult, barátként tekint rád - erre a megoldás a lánykérés szerinted? Ne csináljuk már.
válasza:Nekem tudod mi tünt fel? Egy, hogy valoszinüleg mindketten ertelmes emberek lehettek, es ez nagyon szimpatikus. Kettö, ami fontosabb: Az elsö kerdesedböl aradt a szeretet fele. A masodikbol meg inkabb csak a ketsegbeeses: Hova menjek? Azert tiz ev sok idö... Ki fog engem szeretni, ha ö nem.
En anno nagyon szerettem a ferjem, ö nyolc ev utan dobott ki ( bar ö kicsit sem tudta intelligensen kezelni a helyzetet) Ket üles kellett a pszichologusnal, hogy rajöjjek en mar egy ideje ( ki tudja miota) nem szerettem, csak ragaszkodtam hozza es küzdöttem, hogy müködjön a kapcsolat.
Szoval ez az elsö pont amit tisztazni kene. Szereted meg? Ha igen, akkor küzdeni kell erte. Hogy mi a helyes ut, sajnos nem tudom... Neha en nökent ha csalodott vagyok latni sem akarom az uj parom, de közben jol esik ha keres. De amikor meg epp idöre van szüksegem akkor meg jobb, ha hagy.. Talan le kene ülni meg egyszer, atbeszelni, hogy lat e eselyt meg a folytatasra. Es hogy szeretne-e ha most inkabb kicsit hagynad. Mert neked fontos szeretned keresni, de ha azt keri beken hagyod. Ha teheted menj el pszichologushoz, sokat segit. ( Engem a valas utan kihuzott a gödörböl, mig az ex aki nevetett rajtam, hogy dilidoki kell, eleg melyre süllyedt).
Ha pedig nem szereted csak ragaszkodtal hozza, akkor sajnos el kell engedni. Legy kicsit egyedül, ismerd meg önmagad önallo egyenkent.
Ezek utan meg mindig dönthetsz ugy, hogy csak ö kell. Igy en mindenkeppen nyitva hagynam az ajtot es par honapig nem csajoznek a helyedben. Bar gondolom ez nem is volt tervben.
válasza: válasza:Akkor hagyd végre elmenni. Mégis szerinted mit kezdjen egy tíz évig egyhelyben álló kapcsolattal? A nők nem beszélnek túl direkt módon. Hidd el ráérzett a lényegre az, aki a régi barátok felkeresésére való igényben meglátta az utalást arra, hogy: hiszen azok már házasok, gyerekesek...
Na, de úgyse akarod elhinni. Szegény lány.
Kedves #6-os válaszoló: igen, teljesen jól látod a helyzetet, az első kérdés kiírásakor még nem tűnt ennyire sötétnek a helyzet - most már, több beszélgetéssel, egy hét szünettel, két hét együttlakással később igen.
Én is értelmes embereknek tartom magunkat, ő az egyik legokosabb, legtalpraesetebb nő, akivel valaha találkoztam.
Szeretem. Ragaszkodok hozzá. Nagyon nehéz a kettőt különválasztani, főleg ennyi idő után. De szeretem, efelől nincs kétségem. Viszont ráerőszakolni senkire nem szeretném magam, mert nincs értelme. Jelen pillanatban benne nincs akarat, ezt látom és csak ezzel az eggyel nem tudok mit kezdeni, semmilyen tekintetben. Mert nem hatodszor szakítunk, nem se veled, se nélküled a kapcsolatunk. Ez az első igazi mélypont. Attól csúszik ki a lábam alól a talaj, hogy (ha végül) meg sem próbáljuk helyrehozni. Ha megpróbáljuk és nem sikerül, azt idővel megérteném, feldolgoznám.
Attól már kevésbé félek, hogy "ki fog engem szeretni ha ő nem", persze mindenkiben felvillan ilyenkor ez a félelem. De ha vége lesz ennek a kapcsolatnak, akkor jó ideig nem az új párkapcsolatkeresésen lesz a hangsúly az életemben, így ez nem központi félelmem. Az új szerelem -ha úgy van- úgyis jön majd ha jönnie kell, de ez most nagyon nem érdekel.
Kedves #7-es: rendben, ha visszajön és azt mondja, hogy akkor most tényleg pakoljak és menjek, akkor megkérem a kezét, de ha nemet mond, akkor megkereslek és elveszlek téged, aztán főzhetsz rám.
no úgy látom kezdünk átlendülni a ló túloldalára egy kicsit. Milyen "végre" hagyjam elmenni? Milyen egy helyben álló kapcsolat? Honnan veszitek ezeket az infókat? Létezik ám az a felállás, amikor két ember megbeszéli időnként, hogy mik a tervei, hogy képzeli a közeli-távoli jövőt, mit gondol a gyerekvállalásról és közösen elkezdenek mondjuk gyűjteni a közös cél elérésére.
A régi barátok közül csak egy házas van, gyerek sehol nincs. Mondanám, hogy köszönöm, előrébb vagyok a válaszokkal, csak olyan, mintha a palacsinta receptjét kérdeztem volna, ti meg jönnétek a pörkölttel, hisz az is recept.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!