Mennyire jellemző rád, hogy békével válsz el a volt párodtól?

Eddig 2 nagy szakítás volt az életemben. Az első a lehető legdámaibb volt, évekig tartó ellenségeskedéssel, gyűlölködéssel, egy 10 éves kapcsolat után.

A második 8 évig tartott, a lehető legnagyobb békességben, olyan igazi emberséges módon szakítottunk. Vele azóta is jóban vagyunk, segítjük egymást stb.

Ettől függetlenül, többször már nem akarok szakítani életemben.

Mindkét fajta szakítás rengeteget kivesz az ember lelkéből.

sajnos nálam nem.

képtelen vagyok exekkel jó viszont fenntartani.

szenvedélyes kapcsolataim voltak, fáj-fájt hogy vége.

volt próbálkozás hogy legyünk jóban stb...de nekem nem ment.

most vagy kapcsolat (akár csak szexkapcsolat is) vagy semmi.

a kutya megdöglött de tartsuk meg..

szal érted vége mindennek de legyünk barátok.

lehet éretlen vagyok de nekem ez sosem ment.

26/F

Hát, 6 éves kapcsolat, az első, és mindent tekintetben becsülöm azt az embert, aki eddig mellettem volt, és sok mindenen átmentünk.

HA szakítunk is, mert nem tudjuk megoldania problémákat, nem fogom tudni megutálni már. Talán még akkor sem utálnám őt meg, ha megcsal, csak ideig óráig lennék dühös, de elengedném.

Miért kéne olyan emberre a szakítás után ellenszenvesen viselkednem, aki évekig mindent megtett értem és támogattuk egymást mindenben? ...

Nem azt mondom, hogy szoros barátságot kell ápolni, mert az sem egészséges, de a másik véglet sem.

Az elengedés az sima elengedés kellene, hogy legyen, ellenszenv nélkül. Normális és intelligens embereknél szerintem így működik, ahol jól bántak egymással a párok persze- és nem kihazsnálták,bántották stb.

Ket, majdnem 5-5 evig tarto parkapcsolatnak hosszu probalkozasok es hiabavalo küzdelmek utan vegül veget vetettem. Persze, fajdalmas es szomoru volt felismerni, hogy együtt nincs jövönk. Attol, hogy elmult a szerelem, emberileg meg kedveljük egymast, hosszu idön at formaltuk egymast es rengeteg közös elmenyünk van. Nincs igazan miert haragudni vagy megsertödni. Nem volt megcsalas, szidkozodas, a masik megalazasa. Igy mindket lannyal mind a mai napon joban vagyok. (Amugy mielött barki felre olvasna, itt ket, egymast követö parkapcsolatrol van szo.) Mindket lany most mar feleseg es anya. Ferjeik valamiert kevesbbe kedvelnek engem es kisse neheztelik, hogy meg joban vagyunk. Ezert, hogy ne en okozzak feszültseget hazassagaikban, mar csak nagyon ritkan talalkozom velük es aranyaban ritkabban jelentkezek. Ez kisse elszomorit, mert mindkettöt jo baratnak tartom es sajnalom, hogy nekik azzal a tudattal kell velem talalkozniuk, hogy parjuknak ez egyertelmüen nem tetszik.

Az en baratnöm, akivel 7 eve boldogan együtt vagyunk, ezt szerencsere felnöttebben latja, az egyik exemmel kifejezetten joban van.

Nyilvan gondolkodtam en is, hogy miert van ez igy es szerintem, ez önertekeles dolga. Baratnömmel nem csak fantasztikusan összeillünk, de ö is egy rendkivüli lany, minden tekintetben. Okos, müvelt, humoros, gyönyörü szep es meg sorolhatnam. Hogyan fogalmazzam szerenyen, hogy gyakran flörtölnek velem lanyok? Mindegy, itt az anonymitasban vegül nem szamit, milyennek iteltek, a kerdezönek igyekszek hasznos valaszt adni. Szerintem, exeim ferjei nincsenek magukkal olyan szinten megelegedve, hogy engem ne tekintsenek potencialis veszelynek. Ez szerintem felesegeikre (exeimre) nezve megalazo, mert meg, ha meg akarnek barmit is, nem csak rajtam mulna. Szeretik ferjeiket, gyermekeiket es megsem talalkozhatnak mas fefivel, hogy ne az legyen sugallva, hogy elcsabulnanak? Itt ket különösen erkölcsös es becsületes lanyrol beszelek egyebkent. Ezt nekik igy nem fogalmaztam meg, mert feleslegesnek erzem, de sajnalom, hogy felejük meg ugy jön le, hogy engem nem erdekelnek emberileg mar annyira, hogy gyakrabban keressem öket.

Három komolyabb szakításom volt, az első békésen zárult, abszolút normálisan távoztunk egymás életéből, a második nagyon fájdalmas és durva volt, ott még javában tomboltak az érzelmek, és fél évig ment az utójáték, egymás sértegetése, gyűlölet-szex, stb, mire mindketten beletörődtünk, hogy vége. Többet nem is szóltunk egymáshoz, mert egész egyszerűen nem akartam tudni, hogy mi lesz vele, könnyebb volt úgy. A harmadik, együtt élés után szintén elég békés volt. Nem esett jól, de beláttuk, hogy nincs közös jövőnk, és igyekeztünk korrekt módon lezárni. Mind sok éves kapcsolat volt.

Egyikkel se beszélek már. Én exekkel nem tudok kapcsolatban maradni. Maximum pár hét, amíg az agyam megszokja a változást, aztán vége.