Szakítanom kellene?

24 éves lány vagyok, barátom 29. Nemrég költöztünk össze, már 4 éve vagyunk együtt. Nekem előtte nem volt kapcsolatom (csak egy régebbi gyerekszerelem). Neki elvileg volt 4 lány az életében, de nem volt kapcsolat, szerintem csak egyszeri szex volt mindegyik. Sose akart beszélni róla.

Szóval már úgy 1 éve, hogy nagyon ment lefele a kapcsolatunk, már kevésbé volt hozzá kedvem. Nem sűrűn találkoztunk, teljesen eltávolodtam tőle. Aztán a szex az sosem ment jól. Próbáltam neki felhozni dolgokat, mit próbálnék ki, minek örülnék, de sosem tett a kedvemre. Elegem lett belőle és ebből lett is egy komoly beszélgetés. Aztán sírt meg minden én meg megsajnáltam, adtam neki új esélyt. De az a beszélgetés, meg maga az, hogy erről kellett beszélni, meg ez a fő probléma, annyira megtört bennem valamit, hogy én azóta képtelen vagyok hozzá úgy közeledni. Gondoltam az összeköltözés fog segíteni, de egyre inkább megijedek ettől az egésztől. Ő komolyan gondolja velem, de nem zavarja, hogy sose szexelünk már. Néha egy kis orál, de annyi. Azt is csak amiatt teszem, hogy ne legyek már megszólva, de fullra nem izgulok már fel. Igazából azt se tudja mit kellene kezdeni egy női testtel. Őszintén: béna. De nagyon, de ezt nem mondhatom egyenesen a szemébe. Már pedig ezen nincs mit szépíteni.

Sok mindent átéltünk, szeretem egyébként. Ezért is vacilálok mi legyen. Ha arra gondolok hogy szakítanék vele, elkezdek sírni, fáj, utálom magam.

Volt úgy más fiú az életemben, hogy csak ismerősök voltunk, de már a jelenlététől is teljesen zavarba jöttem. Sose votl semmi köztünk, nem is beszéltünk ilyen dolgokról, de valahogy ő is meg én is éreztük, hogy ez tök más köztünk, mint sima ismerősi kapcsolat. Neki is lett barátnője azóta. Nem beszélünk.

Barátomnál viszont sosem éreztem ilyen furcsa érzést. De nagyon megszeretett, és én megszerettem, hogy szeret.

Nem értem magam. :(