Hogy éltétek túl a szakítást barátok nélkül?

A szakitas nem art az egeszsegednek, alapbol tuleled.

Ismerős szitu, én annyi tudtam tenni, hogy eltettem magam mellől minden éles és hegyes szerszámot, hogy nem tudjak magamban kárt tenni és vártam az időre, hogy elmúljon a fájdalom...

Utolso:Es elmult?

Szia! Ugyanebben a cipőben voltam/ vagyok. Velem több, mint 4 hónapja szakított a párom. Túl sok barátom nincs, inkább csak amolyan ismerősök. Azt csináltam az elején, hogy próbáltam minél több helyre eljárni, azt értem ezalatt, hogy beiratkoztam angol tanfolyamra és önismereti csoportba. Sokáig küzdöttem is a fiúért, hogy visszakapjam, de mára már kiölt belőlem minden reményt, megmondta, hogy nem szeret és már nem vonzódik hozzám. Azóta sokat foglalkoztam önismerettel, rájöttem mit szeretnék csinálni, és elkezdtem egy képzést, remélem ott majd találok egy-két barátnőt is, addig meg interneten próbálom tartani a kapcsolatot egy-két ismerőssel, akik egyébként nem is a városomban élnek. A legrosszabb, hogy egyedül élek, ezt viselem talán a legnehezebben. Kitartást kívánok neked, tudom, hogy most szenvedsz, de hidd el, jobb lesz idővel, adj magadnak időt.

Nem teljesen, bár az is igaz, hogy tavaly áprilisban történt.