Ti hogyan érzitek magatokat amikor látjátok, hogy az exeteknek "jobb" élete lett/véghez vitte (viszi) az álmát?

Exem most lesz 24 a nyáron és diplomázni fog, gyógyszerészeten tanul. Nagyon ritkán, sőt szinte soha nem találkozunk már, csak interneten és ahogy látom egész jó élete van. Véghez vitte amit akart, magánéletileg is boldog. Tudom, hogy az interneten csak a jó dolgok vannak, egy közös barátunk is mesélte milyen jól megy neki. Boldog és látható, hogy máshogy boldog mint nálam volt. Másfél évet voltunk együtt, akkor sem igazán voltunk sokat, mert az érettségi előtti évének a végén jöttünk össze, de nagyon szerettem. Akkor még többet tudtunk találkozni, ahogy elkerült az egyetemre úgy kb. majdnem egy évet "voltunk" még együtt, aztán mivel messze volt, sokat tanult szakítottunk. Megértettem a döntését, mert neki a tanulás volt a fontosabb és nekem is jobb volt ez így. Aztán összejött a mostani barátjával, akivel nagyon összhangban van (mi különböztünk "egy-két" dologban), a barátja állatorvosnak tanult. "Jó" látni a boldogságát, de rossz egyben, hogy velem nem lehet boldog, és irigy vagyok rá, valamint a barátjára, hogy ilyen lányt megkapott. Utána volt még néhány futókapcsolatom, de nem voltam olyan boldog mint akkor 4 évvel ezelőtt.

29 éves férfiként ez nagyon nagy picsogás, de egyszerűen nem tudom most sem elengedni. A baráti köröm is már házasodik, családot alapít, én meg ugyanott vagyok mint akkor... :/