Meddig tartható fent ez az állapot, ami egyáltalán nem rossz?

Három évi párkapcsolat után, tavaly októberben szakítottunk a párommal,aki jóval fiatalabb nálam. Neki azonnal lett egy korombeli új szerelme, akivel ma is tart a kapcsolat. Viszont én és az exem, egyutt élunk, mert jelenleg nincs más mód. Ő nem akar egyáltalán összeköltözni a szerelmével, ritkán is találkoznak élőben, inkább írogatnak és heti egy két alkalom max, amit egyutt töltenek. Szóval,egyutt lakunk , persze kulön szobában. Nagyon jól megértjuk egymást, mindent megbeszélunk, ezen a téren nincs változás,a testiség maradt el, részben. Ugyanis annyira igényeljuk az ölelést , a puszit, sőt felöltözve, de összebújva szoktunk beszélgetni, hogy szerintem jobb lett a kapcsolat így, mint ami volt.Úgy érezzuk, mindketten ki is mondtuk, nem tudunk egymás nélkul élni.Naponta több sms, facén sok levélváltás,kis cédulák, apró ajándékok egymásnak, de inkább lélektársi alapon. De látjuk egymás szemében, hogy kölcsönösen szeretjuk egymást, igaz, nem szerelemmel. Kérlek szépen Benneteket, ne gúnyolódva, de mondjatok véleményt erről a helyzetről.Az új kapcsolatában semmiben nem zavar be,bár a mostani szerelme biztos vagyok benne, nem tud sok mindent.Az exem szerelemes bele, látom, de nélkulem sem tud meglenni, igényli a gyengédséget, és én is. Olyan nagy baj ez?