Hogyan léptetek ki a rossz párkapcsolatotokból? Mi volt az utolsó csepp, miből merítettetek erőt?

Lépni kell. Komfort érzetet kikell dobni. Lépj ki.

Ennyi.

Én tudatosan szoktattam magam ahhoz hogy na most akkor szakítunk és ez már egy meghozott döntés. Pár hónap után ráállt az agyam, és elfogadtam, hogy ennyi és vége, lezártam, és most már tovább kell lépni. Azt a részt kizártam hogy azon agyalok hogy mi lesz utána. Azon az elven hogy előtte is sokáig egyedül voltam, valószínűleg utána is sokáig egyedül leszek, de nem haltam bele akkor sem.

2 éve egyedül vagyok azóta, ha ezt tudom akkor is meglépem, mert jobb egyedül mint a szarban tengődni! Így megvan az esélyem egy jobb kapcsolatra. De ha egyedül maradok is, akkor is megérte, sokkal nyugodtabb így az életem. Majd ha nagyon nem megy veszek egy kutyát, vagy tudom is én...

Utolsó kommentjeidre reagálva: nem kell ahoz az ő beleegyezése hogy szakíts!

Az sem kell hogy elhigyje, vagy hogy elfogadja.

Elhatároztam és cselekedtem. Az exem kiakadt, pedig ő is tudta jól, hogy már több a vita, mint a jó időszak. Kérlelt, sírt, tombolt, szidott, de én hajthatatlan voltam, hisz sem ő, sem én nem voltunk boldogok, csak emésztettük egymást. Nem bántam meg, és utólag már ő is hálás volt, hogy én képes voltam lépni. Azóta felesége van és nagyon szeretik egymást.

Ha kellő józanság van benned, belátod, hogy mi az a pont, ahol már nem érdemes több energiát fektetni a kapcsolatba. Fájni fog, és piszkosul fog hiányozni, de mindkettőtök lelki nyugalma (és esélye arra, hogy boldog legyen mással) ér annyit.