Ti hogyan küzdötök meg a magánnyal?

7 év után mentünk szét, ha ez nem lenne elég,külföldön is élek, valami katarzisfélét élek meg, csak most döbbenek rá, hogy mennyire nem jó irányba fejlődtem idáig és milyen sötét oldalaim vannak. Lassan, aki volt is elűztem magam mellől. Ki gondolja úgy, hogy az élet párkapcsolat nélkül nem lehet teljes? és ki úgy hogy igen? és hogyan lehet leküzdeni a magányt..azt a magányt, amit még társaságban is érzel. Ha valakinek lenne pár magasztos vagy nem magasztos gondolata ehhez a témához örömmel elolvasnám. Előre is köszönöm mindenkinek!