Szakítás után ez normális viselkedés tőlem?

2 hete szakított velem a volt barátnőm, mert kiszeretett belőlem (ennek hosszú a sztorija, sok minden vezetett ide, de röiden ennyi).

Én tegnapig próbálkoztam fentartani a chatelést, próbáltam rávenni, hogy próbáljuk újra, hisz még szeret, csak nem úgy, de időközben rájöttem mik történtek na de mindegy. Próbálkoztam, de nem aláztam meg magam könyörgéssel, csak régi emlékek felidézése, cuki szövegek, de semmi könyörgés meg fenyegetés.

Jóban maradtunk, ő lezárta és én is beláttam, hogy tönkrement és felesleges vergődnöm, megbeszéltünk mindent, jóban maradtunk.

Ma jöttem haza, ő már irányban lakik mégis az én buszomon volt, ráadásul az mellett, aki rámászott (amíg jártunk féltékeny voltam rá, de joggal, mert hagyta és jópofizott vele (osztálytársa)). Aztán néztem őket, ő meg rám, hogy mit nézek, odaszóltam, hogy "jó b**i" aztán elfordult, leszáláskor nem is nézett rám. Én szóltam oda, hogy "szia vagy valami?". Erre annyit mondott, hogy "szia" és erőltetett mosoly.

Első kérdés: normális, hogy (szenvedő félként) próbálkoztam nála és nem engedtem el őt egyből a szakítás napján?

Második kérdés: a buszos reakcióm /idegességből/ normális/jogos volt? Én annak érzem, bár már nem tartozunk össze, mégis fáj, mert szeretem őt. De lenyugtattam magam amikor sétáltam haza buszról, mert nem fogok miatta idegeskedni.

F/18

2 évet voltunk együtt, első komoly kapcsolat.