Női szemmel nézve elfogadható viselkedés amit az ex barátnőm mondott szakítás után?

Három év hosszú idő ha úgy nézzük. Amíg együtt voltunk a kapcsolat jól működött, ő egy rendes kedves lány szerettem volna megtartani vele a barátságot ha mást nem is.

Az igazat megvallva még nincs más az életemben, ő viszont már gyereket szeretett volna, én viszont élni szeretnék még kettesben gyerek nélkül. Az utóbbi időben ezen volt egy két vitánk ő forszírozta, hogy erősítsük meg a kapcsolatunkat házassággal és vállaljunk végre gyereket mert ő készen van rá, mintha a falnak beszéltem volna mikor azt mondtam, hogy nekem még nem pálya a gyerek.

Ez a dolog kissé elmérgesítette a kapcsolatot, mert néha feljött nála és akkor egy héten át ezzel nyaggatott. Gondolkodtam rajta a szakítás előtt, de rájöttem már nem érzek iránta úgy mint az elején, másrészt nem egyeznek az ambícióink gyerek kérdésben így hát kimondtam, hogy legyen vége, sajnálom mert jó volt vele, és nehéz volt meghozni ezt a döntést. Viszont nem akartam rabolni az idejét úgy gondolom korrekt voltam ebben a dologban.

Mondtam neki a szakításkor, hogy nagyon kedvelem őt ő volt az eddigi legkomolyabb barátnő életem során úgy érzem sokat tanultam tőle, köszönöm amit adott. És annak ellenére hogy a kapcsolatunknak vége azért örülnék ha a későbbiekben nem vadidegenként tekintenénk egymásra.

Erre azt kaptam, hogy egy önző féreg vagyok aki csak saját magvával törődik és sosem háláltam meg azt amit ő adott, mindig a kedvemben járt és rengeteg áldozatot hozott értem, miattam szokott le teljesen a dohányzásról úgy hordta a haját ahogy nekem tetszett olyan ruhákat viselt mindig miattam csípte ki magát kielégített az ágyban és megtett olyat is ami neki nem is volt jó csak az én kedvemért orálozott mert egyébként utálja és az anált is bevállalta és mi pasik mind egyformák vagyunk szemét sz*rháziak akik önzők és azt gondoljuk hogy a nők a ku*váink semmi tiszteletet nem érzünk irántuk és sosem viszonozzuk amit ők adnak nekünk dögöljünk meg mindannyian és dugjuk egymást seggbe...

ez volt az a pont ahol mélységesen elszomorodtam, mert nem vártam volna ilyen hisztirohamra tőle, úgyhogy ott hagytam..

Azóta nem beszéltünk, ezek után nem is nagyon akarok persze, viszont ezek a szavak még mindig a fülemben csengnek, és igazság szerint jogtalannak érzem azt amit és ahogy mondott.

Miért viselkedett így? Miért nem lehet méltóságteljesen elválni?

Ha meg.. kínokat élt meg a kapcsolatban mellettem akkor miért volt álszent és hazug, miért nyelte le azt a sok sérelmet amit most szemrehányásként felhozott?