Most mit is kéne csinálnom? Továbblépni, vagy várni, vagy mi? Mikor lesz végre könnyebb? (hosszú)

Szóval 3 hete az exbarátom több mint 3 év után szakított velem, relatíve hirtelen. Oké, tisztában vagyok vele, hogy voltak problémáink, de én eléggé sokat változtattam, igaz, nem eleget, de egy idő után az is kellett volna, hogy ő is változtasson a dolgokon, hogy én is tovább tudjak fejlődni és javítani a kapcsolatunkon. Ő nem változtatott semmin, mindig mindent csak ígérgetett. Végül ahogy szakított velem, ő akkor "világosodott meg" hogy mennyi mindent elrontott, neki ezekben MINDENKÉPPEN változnia kell, fejlődni akar, mert rájött, hogy így nem lesz soha egy jól működő kapcsolata. Oké, tök jó.

Illetve a szakításnál összevissza beszélt, egyik pillanatban azt mondta, hogy már nem szeret, másik pillanatban már azt magyarázta, hogy nagyon nagyon fogok neki hiányozni, mennyire rossz lesz neki nélkülem, mennyit fog még rám gondolni. Egyik pillanatban azt mondogatja, hogy végleg le akarja zárni, másik pillanatban már azt latolgatta, hogy az is lehet hogy 2-3 hónap múlva visszasírja magát hozzám, ha visszafogadom őt. Meg hogy ő nyitott rá, hogy pár hónap múlva újra beszéljünk és találkozzunk, még "tippeket" is adott hogy ha tényleg vissza akarom őt kapni, akkor miken változtassak még - előtte egy órával pedig azt hajtogatta hogy végleg le akarja zárni az egészet. Egyik pillanatban tökéletesnek mondja az életét, majd fél órával később feldúltan kinyögi, hogy ő csak rendbe szeretné tenni az életét és egyenesbe jönni.

Szóval összevissza beszél, egyik mondatával üti a másikat.

Én nagyon szeretem őt, és borzalmasan hiányzik. DE két dolog váltakozik bennem:

1: tovább kell lépnem, elvégre tudom, hogy mennyi mindent nem jól csinált, hogy hiába kértem, nem változtatott soha a dolgokon. A szeretet nem elég egy kapcsolathoz, tenni is kell érte, ő pedig nem tett értünk, hogy megoldódjon az az egy-két, de visszatérő probléma, hiába kértem nagyon sokszor. Tehát tovább kell lépnem, el kell felejtenem, mit is szeretek benne annyira? Jobb lesz nekem nélküle, jobbat érdemlek nála.

2: hiányzik és vissza akarom szerezni. Sokszor azon kapom magam, hogy róla ábrándozok, arról, hogy pár hónap múlva újra találkozunk és újra kialakul valami köztünk.

Folyamatosan ez a kettő váltakozik bennem. Vannak napok, amikor nagyon jól vagyok, és tényleg úgy érzem, hogy minek nekem ő, találok sokkal jobbat, nem is értem hogy mit szerettem benne, aztán jön a letargia, hogy mennyire hiányzik és vissza akarom kapni.

Ezen tényleg csak az idő segít? Ha még pár hónap múlva is hiányolom, akkor érdemes lenne tényleg felkeresnem őt?

Nem unatkozok, elfoglalom magam, találkozok barátokkal, nem vagyok egyedül, van kivel programot csinálni, tehát nem az egyedülléttől félek, meg mint írtam, tudom én, hogy leszek még szerelmes. De mégis sokszor beleőrülök, ha látom, hogy fent van cseten (a barátaimmal is itt kommunikálok, és kiírja hogy ő is fent van), és nem ír, és én se írok neki, és vajon mi van vele, mit csinál, stb.

Mit kéne tennem?