20-35közötti férfiak ti hogyan élitek meg a szakítást?

Ha hiszel a horoszkópokban, akkor azt is tudod, hogy a kos teperni, azt nem fog, soha a büdös életbe.

32/f

27 vagyok és ha nem akarok valamit, ha meggebedsz sem fog úgy lenni. Még hogy teperjek, ha netán én szakítottam? Ha így volt, jó oka volt, nem lépek vissza. Ha meg te szakítottál megint csak miért teperjek? Sehogy sem vagyok hajlandó erre. Ha valaki ilyen mocskos érzelmi játszmába megy bele, hogy a szakítással akar érzelmileg befolyásolni, akkor az meg is érdemli, hogy egyedül maradjon, mert az én érzéseimmel nem fog játszani. Ostoba gyerekes viselkedés ez. Ergo: nincs teperés. Sakk matt.

Aki nem tudja értékelni, hogy ott vagyok neki amikor ott vagyok, az elmehet a francba. Senki pincsikutyája nem leszek. Van a földön férfiasság és méltóság is.

Teperni a gyengék szoktak, a kapcsolatfüggök, és akik maguk se tudják, hogy mit akarnak.

Makacs, önfejű pasi akkor se fog pitizni utánad, ha még szeret és szenved a szakítás miatt. Ezerszer valószínűbb, hogy leissza magát és keres vigaszpuncit. Vagy féltékennyé tesz az új nőjével, hogy lásd, tálalt nálad jobbat, és boldogabb, mint veled valaha.

Teperni, könyörögni, az exe után futni makacs ember nem szokott, ha nő, ha férfi.

Emelt fővel távozik. (Legfeljebb otthon borul ki, ahol senki se látja.)

Hát, ha nagyon szomorú vagyok, akkor még ideig óráig keresgetem, majd rájövök a totál érzelemmentes, tőmondatos válaszaiból, hogy igazából a régi énje hiányzik, ami amúgy már régóta nincs is a képben. Ekkor lekopok és magányos leszek. Ettől felbuzdulva elmegyek szórakozni a haverjaimmal és próbálok ismerkedni, hogy beöltsem a tátongó űrt a lelkemben. Ez elég önző dolog, de olyankor ez eszembe sem jut, illetve úgy érzem bőven megérdemlem, hisz szenvedek. Eddig még nem volt példa arra, hogy egy-egy ilyen ismerkedős este, avagy hét után tartós kapcsolatba verném magam. Viszont sokkal hamarabb túlesem a rosszkedven, mint mondjuk 10 éve, amikor magamalatt hevertem, elzárkóztam a külvilág elől és hosszú menthetetlen önsorsrontásba kezdtem.

Persze mindnyájan mások vagyunk, más tapasztalatokkal. Még csak azt sem tudnám állítani, hogy a haverjaim/barátaim egytől egyik hasonlóan viselkednének mint én. Már csak azért sem, mert ahogy minden ember, úgy minden kapcsolat más és más. Én, a mai eszemmel úgy gondolom, hogy szinte kizárólag bűntudat vezérelten tudna teperni. De nem afféle, hogy elhanyagoltam a lányt hosszú időn keresztül és ezért dobtak... Ennél azért sokkal nyilvánvalóbb galádság(ok) kellenének hozzá, ami viszont rohadtul nem én vagyok és inkább elbújdosnék szégyenemben.

#2 Tyű, micsoda indulatok ezt nevezem :D

Otthagytak az oltarnál haver?! :P

Szerintem a kerdező nem így érthette a teperést. Inkább arra gondolhatott, mik azok a dolgok amik kiváltják azt egy férfiben, hogy szakítás után (kisebb-nagyobb szünetet és észheztérést követően) újra esélyt lásson a megzuhant kapcsolatukra, amiből az kövezkezik, hogy küzd érte. Ez a küzdés talán elsőre rosszul hangzik, ugye azt szokták mondani ami nem megy azt ne erőltessük és ha már küzdeni kell az régen rossz, én viszont úgy gondolom egy stabil, ígérestes kapcsolatért (de lehet ez bármi más is) meg kell dolgozni.

Nem egy precedens volt már, amikor egy megcsalást követően eszméltek a felek arra, mit is ér igazán kedvesük. Mélypontok lehetnek akár szükséges rosszak.

Hogy élik meg a nők a szakítást?

egy héten belül találnak mást, aki " megvigasztalja " őket, akkor is ha ők dobták a párjukat.

ezeket a lúzereket rendszerint hamar ki is ejtik, pedig lehet, hogy egyes pasik komolyan gondolták volna...így termelődik a lelki nyomor a társadalomban, melynek okozói sok esetben a komplexusos nők, akik utána undorodnak azoktól az önbizalomhiányos pasiktól akiket ők termeltek ki.

#8 Arról miért nem szól a fáma, hogy sok férfi megjátssza a hősszerelmest, majd kideül, hogy csak egy önbizalomnövelő strigula kellett neki?

ezeket a lúzereket rendszerint hamar ki is ejtik, pedig lehet, hogy egyes nők komolyan gondolták volna...így termelődik a lelki nyomor a társadalomban, melynek okozói sok esetben az elvhajhász férfiak, akik utana undorodnak azoktól a férfiszidó nőktől, akiket ők termeltek ki.

Röviden: Lehet egymásra mutatni. Annyira könnyebb fellistázni miliméterről miliméterre a másik hibát, minthogy rávegyük magunkat, hogy más szemszögből vizsgálódjunk.

Egyrészt az, hogy valaki önbizalomhiányos lesz amiatt mert kapja a sorozatos visszautasításokat, az csak az adott emberen múlik.

Másrészt ha beleugrasz kapcsolatba, azzal te kockázatot vállasz. Vállalod, hogy kihasználhatnak, hogy részben meg lesz kötve a kezed, vállalod, hogy igazodni kell a másikhoz, és vállalsz még sok minden mást is. Ezzel tisztában kell lenni. Ha számodra ez elfogadhatatlan és felháborító, ne vágj bele.

#9 Sajnálom. Én értem amit mondasz. Az, hogy te eddig csak olyan szituációt éltél át amikor ha kimondtátok, hogy vége annak tényleg vége volt, és még nem tapasztaltad meg azt, amikor két ember szétmegy, majd visszatér egymáshoz......az egy dolog.(ezért nem érted a kérdezőt és válaszoltál indulattal)

És nem is kell egyedül elvinni a hátadon a kapcsolatot. Az, hogy ki lesz papucs csak magán múlik. De nem egészen ilyen egyszerű ez. :)