Durva belegondolni. Az első üzeneteknél nem gondoltam volna, hogy idáig jutunk. Hogy ennyi mindent átélünk együtt,3 évig járunk, végül szakít velem. Ti gondoltatok már arra, hogy az elején mennyire nem gondoltátok volna?

Én elég hamar gondoltam. Talán még a legelső beszélgetésünkkor nem. A második találkozón már nagyon is. Általában a nők ezt jobban tudják, mint a férfiak.

Azt éreztem, ő pont olyan, akit mindig is kerestem. És annyira szerelmes voltam, hogy sokáig fel se tűnt, hogy ez csak részben igaz. 10 év, házasság, gyerek lett belőle. Soha senkinél nem éreztem ezt. Voltam szerelmes őrületesen, de mindig azt éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel, szólt a bip-bip. Nála nem szólt.

Aztán ez is tönkre ment, de a megérzésem azért valamennyire csak bejött.

Aztán itt gyakorin volt valaki, aki kért tőlem egy képet. Épp szerelmes voltam valakibe nagyon, amikor ez az illető képet kért, gondoltam, letesztelem magam ennek az idegennek a szemében. Nem érdekelt, ki ő, bár a mód, ahogy a képet kérte, azt tetszett. Egész más volt, mint bárki itt ezen az oldalon. Na akkor nem gondoltam volna, hogy sok hónapig tartani fogjuk a kapcsolatot utána. Egy ideig azt éreztem, hogy beleszerettem. Ezt nem gondoltam volna soha, hogy valaki pusztán a levelezési stílusával el tudja ezt nálam érni, anélkül hogy valaha láttam volna. Nagyon durván megzavarta a fejemet.