Hogy lehetnék túl egy 15 évvel ezelőtti szakitason?

15 éve a lány kiköltözött Olaszországba, amiben támogattam is, mivel 3 hónapról volt szó. Aztán úgy alakult, hogy kint ragadt. A szakításunk rövid volt és drasztikus, még az utolsó csókot sem adhattam oda neki. Úgy érzem, a mai napig nem hevertem ki igazán, hogy akit szerettem így továbblépett, bár tudom, fiatalok voltunk (huszonévek eleje). Mai napig úgy érzem, nem vagyok méltó, hogy valaki szeressen és megtiszteljen azzal, hogy őszinte hozzám, és arra, hogy igazi párkapcsolatom legyen. Sokat gondolkoztam, hogy ez csak gyermeki hiszti, de azóta gyakorlatilag huzamosabb ideig nem volt párkapcsolatom, kiegyensúlyozott szexuális életem sem. Hogy tudnék ezen túllépni? A pszichológusom szerint keressem meg és beszéljünk a lezárásról, ki, hogy élte meg. El sem tudom képzelni, hogy ő nyitott lenne erre, azt meg végképp nem, hogy hogyan zajlanak egy ilyen beszélgetés? Ráadásul félek, még jobban mellőzöttnek érezném magam, mint előtte.

Sajnos ezelőtt a lány előtt én is szakítottam egy lánnyal, akiben valószínűleg hasonló károkat okoztam (mai napig ha véletlen találkozunk, érzem a gyűlöletet), úgy érzem, a fagyi visszanyalt, az életem célja mindkét lánnyal végleg rendezni a kapcsolatom. Akivel én szakítottam, neki már többször akartam levelet írni, amiben leírnám, hogy bocsánatot kérek azért, amiért megbántottam, nem voltam tisztában annak súlyával, de úgy érzem, ez csak a saját lelkiismeretemről szólna.

Szóval mit tennének egyik, másik oldalról, hogy ne cipeljunk tovább ilyen terheket? Azaz a mások megbántásának terhet, vagy azt, amivel minket megbántottak? Olyan jó lenne egy részét gomb.